Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 92 a Keresztény Szocialista Párt szenátora a prágai parlamentben. Őt tekintették és tekintettük mintegy megtestesítőjének az ilyen konzervatív szemléletű magyarahogy mondtad - úri politikának. Tudjuk, hogy fia, Márai Sándor ettől a vonaltól nagyon messzire távolodott, ugyanakkor a műveiben újra meg újra visszatér a család, a patrícius környezet, amelyben felnőtt, és hát amelynek fő képviselője éppen az ő apja volt. Meg kell mondanom, hogy bár én talán eddig túlságosan idillikus képet festettem a kassai életről, de a képhez hozzátartozik az is, hogy igenis volt egy ilyen konzervatív, régi vágású magyar irányzat. Ennek képviselői azonban akkor kiszorultak azokból a szervezetekből, például a Kazinczy Társaságból és más hasonló szerveződésekből, amelyekről eddig beszéltem. De természetesen ezek voltak, és erre még majd visszatérek. Előbb azonban megemlítem azt, hogy az eddig mondottakon kívül egy különös kezdeményezésnek is az irányítója lehettem. Rögtön Kassára érkezésem után megkerestek azzal a javaslattal, hogy hozzunk létre egy kis csoportot, amely a francia kultúra barátainak a szervezete lenne, mégpedig egy egyetemes, szinte világméretű hálózat kelet-szlovákiai tagozataként. Ez a hálózat volt az úgynevezett ’Alliance Française’,97 amely Párizsban működött, nyilván a francia kormány támogatásával, a francia nyelv és kultúra terjesztése végett. Ott, Kelet-Szlovákiában engem kértek fel, hogy ezt hozzam létre. Létre is hoztam, és ügyvezető elnökeként működtem, az elnöke pedig az a bizonyos Pfeiffer Miklós kanonok volt, akiről már szóltam. Tehát megcsináltuk az ’Alliance Française’ keletszlovákiai tagozatát, s mint ügyvezető elnök, én leveleztem a párizsi központtal, s én kaptam a kassai címemre a különféle küldeményeket, könyveket, folyóiratokat, ahogyan ez ilyenkor szokásos. Ezt csak azért említettem, mert a következőkben ennek még bizonyos jelentősége lesz. Többet az első kassai évről nem mondok, fölösleges lenne, már eddig is túl sokat meséltem. Ellenben elmondom azt, hogy a tanév befejeztével a nyári szünetet, két hónapot Olaszországban töltöttem két kassai barátommal, az egyik Löffler Béla98 szobrászművész volt, a másik pedig Franka Tibor mérnök. Ez utóbbinak az autóján mentünk le Olaszországba szemlélődni, nézelődni. így következett el a második tanév, amely tulajdonképpen folytatta ezt az előbb már jellemzett iskolai és társadalmi kulturális tevékenységet, majd pedig rögtön a tanév befejezése után Párizsba utaztam a világkiállításra. Akkori naplójegyzeteimben e rendkívül látványos világkiállításról azt az észleletet jegyeztem föl, hogy ez volt Párizsnak mint a világ fővárosának az utolsó nagy megnyilvánulása. Mert a levegőben akkor már, 1938 nyarán érződött, hogy előbb-utóbb valamiféle nagy válság fog kitörni a világban. Csak egy hónapig tartózkodhattam Párizsban, mert augusztus elsején be kellett vonulnom hadgyakorlatra az ezredemhez Vysoké Mýtoba, tehát a párizsi világkiállítás után egy csöppnyi kis kelet-csehországi garnizonvároskába. Szinte mennyből a pokolba csöppentem, de mégis én ezt a bizonyos hadgyakorlatot ott Vysoké Mýtoban úgy éltem át, mint annak a Párizsban fogant gondolatnak a valóra válását, amely szerint valami nagy válság érződött a levegőben. Ezt a hadseregben ponto-97 Alliance Française: 1883-ban alakult Párizsban neves francia személyiségek, mint Jules Verne vagy Louis Pasteur kezdeményezésére. Céljuk a francia kultúra és művészet terjesztése, amely megnyilvánul az újszerű francia nyelv oktatásában külföldiek részére, továbbá előadások, kiállítások szervezésében. 98 Löffler Béla (1906-1990): (Cseh)szlovákiai magyar jogász, szobrász. Tanulmányai befejeztével 1938-tól szülővárosában, Kassán a Kazinczy Társaság tagja volt.
