Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
saság megalakulását, ezt megelőzően a prágai katonai parancsnok, aki cseh szár- 87 mazású osztrák tábornok volt, Kastrnek volt a neve, nos ez a katonai parancsnok kaszárnyái készenlétben tartotta a prágai katonai egységek állományát arra az esetre, ha a tüntetés során valamiféle zavargások támadnának, és szükség lenne a katonaság beavatkozására. És valóban, délután meg is érkezett a kaszárnyákba a felhívás, hogy a katonaság vonuljon ki és oszlassa fel a köztársaság kikiáltására összegyűlt nagy népünnepélyt. Nos, a magyar tisztek megtagadták, hogy kivonultassák a katonaságot, és hogy a prágai polgári lakosságnak ezt a tüntetését, vagyis a köztársaság kikiáltását megzavarják, szétoszlassák. Úgyhogy ez történelmi tény, amelynek természetesen érdemi jelentősége nincs, de mutatja azt, hogy a hadseregben volt egy ilyen tervszerű elhelyezése a nemzetiségi katonáknak. Már az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar származású tiszteket és katonákat, akik nem a magyar hadseregben, hanem az úgynevezett Közös Hadseregben szolgáltak, Csehországba küldték szolgálatra, a cseheket pedig Magyarországra, például Szegedre. És ennek olyan irodalmi megnyilvánulásai is vannak, amilyen Jaroslav Hašek93 Švejkjében olvasható. Vagyis hogy a cseh ezredek katonái csodálkozva hallgatták, hogyan hangzik a magyar hadsereg vezénylése magyar nyelven. Rendkívül megtetszett nekik az, hogy a magyar hadsereg katonái a névsorolvasáskor a nevüket hallva azt kiáltják: „Jelen!” Ez a szó a cseh nyelvben nem egy érzelmi hangulatot kifejező szó, hanem főnévjelentése pedig „szarvas”. Ebből a cseh katonai nyelvben, majd pedig az egész cseh nyelvben egy szólás keletkezett, olyanképpen, hogy - magyarul mondom a jelentését - „én ettől az eseménytől, vagy ettől a hírtől valóságos jelen vagyok”. Tehát „jelen”, ami önmagában furcsa dolog, érthetetlenség, mert hiszen a „jelen" ez esetben a cseh nyelvnek a szarvas jelentésű főneve. És még a legtudományosabb szótárakban is e főnév bokrában található. Ez teljességgel megtévesztő, hiszen a magyarból került át a cseh nyelvbe. S elnézést kérek, hogy itt most egy személyes adalékot mondok el, mégpedig azt, hogy egy ízben a Cseh Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében tartottam előadást a cseh nyelv magyar elemeiről, és szóba hoztam ezt a „jelen” szót, mivel ez a cseh nyelvben azt jelenti, hogy érthetetlen. Megpróbáltam javasolni, hogy ezeket a bizonyos magyar származású, de teljesen más nyelvtani funkciójú szavakat más bokorba kell tenni. Tehát a „jelen” szó ez esetben nem főnév és semmi köze nincs a szarvashoz, hanem egyszerűen egy katonai argónak a bekerülése a nyelvbe. Egy cseh folyóiratban adalékot is találtam: Amikor körülbelül a század elején a cseh katonákat behívták a hadsereghez, akadtak olyan egységek, ahol a katonák tréfából, de nagyon komoly politikai hátsó gondolattal, a nevüket hallva nem az osztrák, vagyis német választ mondták, hanem a magyar „Jelen!’’-t kiáltották be. Ezzel azt a történelmi tényt kívánták szemléltetni, hogy a múlt század második felében és a jelen század elején a cseh nemzeti törekvésnek az volt az egyik legfőbb tárgya, hogy legyen önálló cseh hadsereg, amelyben a vezénylési nyelv a cseh legyen, hasonlóan ahhoz, ahogyan volt önálló magyar hadsereg, magyar vezénylési nyelvvel. Ez tehát valójában egy utórezgése volt annak, ami a múlt század '60-as éveiben bontakozott ki, vagyis hogy ne dualizmus alakuljon ki itt ebben a térségben, hanem tri-93 Jaroslav Hašek (1883-1923): Cseh író, publicista. A 20. eleji cseh irodalom egyik jelentős alakja. Jellemző rá a humoros, szatirikus hangvitel. Legismertebb műve Švejk, a derék katona, amely egy együgyű katonát örökít meg. DOBOSSY LÁSZLÓ
