Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 46 Tauszki egy pozsonyi nagykereskedő volt, zsidó cionista család, aki hálából Esterházy Jánosnak, az üldözött zsidók iránt tanúsított magatartásáért állítólag Benešnél is közbenjárt a per újrafelvétele tárgyában. Ezt az illetőt meg lehetne keresni, mert adatai ott kell, hogy legyenek a halálos ítélet iratai között. Magyarország, a magyar állam ebben a helyzetben tudott-e valamit segíteni a szlovákiai magyaroknak? Az a helyzet, hogy Magyarországon sokan voltak olyanok, akik elhitték a csehszlovák szervek által közölt félretájékoztató propagandát. Ilyen volt például a szociáldemokrata párttagja, a Népszavának a szerkesztője, Szabó Zoltán, aki eljött Csehszlovákiába és elhitte a mesét, hogy itt nincs semmiféle magyarüldözés, ez csak rendcsinálás. Meg voltunk döbbenve, amikor elolvastuk a cikket, a hazugságot. Máskülönben hasonlóan vélekedik erről Janics Kálmán is A hontalanság évei c. könyvében.61 Voltak jóhiszemű, elvakult szociáldemokraták, akik azt hitték, hogy amit nekik a Csehszlovákiában szerepet vállaló politikusok mondanak, az mind igaz. Nem őhozzájuk kellett volna fordulni, mert ők követték el 1948-ig a gaztetteket, hanem azokhoz, akik mindezt elszenvedték. így Magyarországtól, a menekülők befogadásán kívül és néhány kisgazda és liberális valóságközlésén kívül csak erkölcsi támogatást kaptunk. Miként alakult az élete a Magyarországra való átkerülése után? Én 1949-ben kerültem át Magyarországra, a Hajdú megyében lévő Földes községbe, mivel édesapám onnét származott, az ott lévő szülőháza még mindig az ő tulajdonát képezte. Mi abba a házba költöztünk, mivel én nem akartam német sorstársaimnak a házát igénybe venni. Ott laktam 1958-ig, akkor eladtam a házat és a családommal együtt Debrecenbe költöztem. Tartott-e valamilyen kapcsolatot az átkerült és az ott maradt szlovákiai magyar értelmiségiekkel? Mikor ide, Magyarországba kerültem, Jócsik Lajossal már megvolt a kapcsolatom. Első utam hozzá vezetett. Akkor már elkezdődött a személyi kultusz tombolása, és ezért én nem vállalhattam a rizikót, hogy ügyvédként vagy bíróként az akkori igazságszolgáltatás kötelékébe lépjek. így aztán épp Jócsik Lajos révén következett be az, hogy egy mezőgazdasági vállalatnak, a Talajgazdálkodási Vállalatnak lettem a jogtanácsosa, ahol 1967. évi nyugdíjazásomig dolgoztam. A szlovákiai magyar értelmiségiekkel állandó kapcsolatban voltam és vagyok kitelepülésemtől kezdődően. Voltak nekem olyan embereim, akik mindig elláttak hírekkel. Ilyen volt Vass József, Vass Lászlónak az öccse, aki a Csemadoknak egyik vezető tagja Rozsnyón.62 A másik ilyen pedig Turczel Lajos barátom volt,63 aki hűséges szorgalommal küldte és küldi nekem és rajtam kívül másoknak is a hazai 61 Janics Kálmán (1912-2003): Orvos, történész. Az 1979-ben külföldön kiadott A hontalanság évei c. könyvével ő volt az első, aki tudományos igénnyel foglalkozott a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztásával. 62 Csemadok: A (cseh)szlovákiai magyarság kulturális és közművelődési szervezete, amelyet 1949- ben alapítottak Pozsonyban. 63 Turczel Lajos (1917-2007): Pedagógus, irodalomtörténész, kritikus, jogász. A (cseh)szlovákiai magyar irodalom kutatója.
