Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 44 Na, ez az egyik eset. A másik eset volt a sőregi pap esete. Sőreg egy kis hegyi község Ajnácskő és Fülek között. Ez a pap a magyarüldözéssel kapcsolatosan megbotránkozásának adott kifejezést az egyházi beszédeiben. Ezt valaki besúgta, és egy éjszaka megjelentek ott a fegyveresek és felkopogtattak a pap ablakára. Ő látta, hogy katonák, csendőrök vannak a portán, akik felszólították, hogy eressze őket be, mert házkutatást akarnak tartani. De a céljuk az volt, hogy a papot letartóztassák és elcipeljék Rimaszombatba. A szakácsnő közben lement a faluba és föllármázta az embereket. A katonák, akik a nagy sötét éjszakában már vitték a papot az autóhoz, azt vették észre, hogy egyszerre 8-10-en ugrottak a nyakukba és pillanatok alatt lefegyverezték őket, a csendőrökkel együtt összekötözték a kezüket-lábukat és bezárták őket a pap disznóóljába. A papot ezután dzsippel levitték a határra, ahol ő átment a túloldalra. A dzsipet aztán visszahozták, kieresztették belőle a benzint, fölgyújtották, és mindenki lefeküdt aludni. A központban persze nagy riadalom lett, mert nem jöttek vissza a csendőrök. Újabb járőrt küldtek, akik meghallották, hogy ott fönn a hegyoldalon a disznóólban valakik szlovákul kiabálnak segítségért. A megjött csendőrjárőr szabadította ki őket. Ezután megtorlásként összeszedték a falu a férfilakosságát és elvitték őket a serkei börtönbe. Ott a gömöri uradalom egykori pincéjében csihi-puhizták őket, hogy mondják meg, ki volt a tettes. Hát mindenki aludt, elvileg, senki nem tudott semmit. Ki tudja, hogy ki volt, nem tudta senki, nem tudták megállapítani a tetteseket. A faluból ennek ellenére, érdekes és érthetetlen dolog, senkit nem deportáltak. Talán féltették a nimbuszt. Volt egy harmadik eset is. Ez már szomorúbb és szörnyűbb volt az előzőeknél. A feledi járásban, Feled és Várgede között van, bent a hegyek alatt egy kis kommunista falu, Gortvakisfalu. Bírája Vince István volt. Bíró volt Csehszlovákiában is, Horthyék alatt is, és az új republikában is őt választották meg. Horthy idejében Horváth Béla főszolgabíró, egy nagyon rendes ember, behívatta Vince Istvánt a hivatalába, ahol a beszélgetésük kb. így zajlott le: „Mondja, Vince, maga magyar ember?” „Az vagyok.” „Kommunista?” „Az vagyok, uram" „Tesz valamit az állam ellen?” „Nem én, uram, én csak a falunak a becsületét védem.” „Jó, akkor megmaradhat bírónak.” Valójában nem volt semmi baj a faluval sohasem. Ennek ellenére ezek a szerencsétlen neofita szlovák kommunisták hoztak ide egy másik bírót, és azt mondták, hogy a Vince Pista magyar, tehát most már nem lehet bíró, csak szlovák ember, és a színtiszta magyar falunak (300 lakosa van) ezt el kell fogadni. Vince Pista - akivel nagyon jó barátságban voltam, a bátyjával, Jánossal szintén - és a falusiak tiltakoztak. Hangoztatták, hogy nem lesz jó ezt a szlovák embert idehozni, mert ez a falu bányába - bazaltbányába - jár dolgozni, ezek nem szeretik, ha beleavatkoznak az ő dolgukba, ne hozzák ide a szlovák bírót. A válasz az volt, hogy a parancs az parancs, minden faluban szlovák bírónak kell lenni. Hát betették a községi pásztor házába azt a szerencsétlen szlovák embert a feleségével együtt. Ez volt ott az első és utolsó éjszakájuk. Lefeküdtek aludni, és aztán tényleg az Ábrahám kebelében ébredtek fel. Alátették a gyutacsot a ház falának, és fölrepítették a levegőbe a pásztor házát. Még a cipősarkát se találták meg ennek a két szerencsétlen embernek. Föl robbantották a szlovák bírót. Erre föl Vince Jánost és Vince Pistát letartóz-
