Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
A vizsgálat mit derített ki? 43 Mikor én a helyszínre mentem, mint körzeti megbízott, olyan kordon vette körül a romokat, hogy nem tudtam behatolni. Az emberektől érdeklődtem, hogy mi van, mit láttak, mit észleltek. A szlovákok váltig állították, hogy üres volt az épület, viszont az összes iratok, bútorok, fegyverek elpusztultak. A tettest nem tudták elfogni. Az történt viszont, hogy egy Basa Piroska nevezetű kislányt elcsíptek az utcán, mert magyarul beszélt, és bevitték a politikai rendőrségre, és ottan ütöttékverték, azt akarva tőle kicsikarni, hogy ki volt a robbantás tettese. A sikoltozás kihallatszott az utcára. Hancsovszky Béla, mint egy „grand seigneur”, amikor hírét hallotta, hogy bánnak ezzel a kislánnyal, bekopogott és bejelentette, hogy ő volt a tettes, és ne bántsák a hölgyet. Benyúlt a zsebébe és felmutatta a gyutacsot. Közölte az ámuló zsaruknak: „Én voltam, én robbantottam fel, majd a külföldi lapok meg fogják írni.” Hancsovszky Bélát rögtön letartóztatták, aki bevallotta, hogy a dinamitot a korláti bazaltbányából egy raktárbetörés útján szerezte. Indítékul közölte a robbantás okát, hogy a világ figyelmét fölhívja a magyarok ellen elkövetett gaztettekre. Fölhozták a rimaszombati börtönbe, hozzázártak több diákfiút, akik állítólag az ő csoportjához tartoztak. Ezek közé tartozik egy alezredes, aki kiszabadulása után Magyarországra jött, hadi iskolát végzett, de sajnos nem akarja a tényállást ismertetni, ezért nem is mondom meg a nevét. Majd egyszer ezt úgyis tisztázni fogom vele, mert jó kapcsolatban vagyunk. Jelenleg még állásban van, nem akar nyilatkozni. Ő volt a Hancsovszky egyik cellatársa. Hancsovszkyt bíróság elé állították. Valach Gyula volt a bíróság elnöke, és két szlovák bíró az ülnök. Ezeket nem ismerem, idegenek voltak A tárgyaláson ott voltam. Hancsovszky bevallott mindent, megmondta őszintén, azért csinálta az egészet, hogy a világ figyelmét felhívja a magyarok elleni inzultálásokra. Hancsovszkyt a bíróság halálra ítélte, de mivel a 18. évét nem töltötte be, dr. Ganzfried Ernő ügyvéd kegyelmi kérvényt adott be a köztársasági elnöki irodához, Benešhez, hogy változtassák meg az ítéletet életfogytiglani büntetésre. Míg ez a kérvény fölment a Hradžinba, azalatt egy titkos szervezet megkezdte az akciót ennek a fiúnak a megmentése érdekében. Mivel kívülről kapott kosztot, egy kenyérbe reszelőt csempésztek be a cellájába. A reszelő segítségével sikerült elvágnia a cella ajtajának zárba járó nyelvét. Ez körülbelül három nap és három éjszaka tartott, mindig akkor, mikor az őr elment a cella előtt. Egy éjszaka, mikor már a szétreszelés annyira sikerült, hogy a zár szétesett, akkor kinyitotta a cellaajtót, az őrtől elvette a puskáját és bezárta őt egy üres cellába. Elment az őrszobára és rázárta a többi őrre is az ajtót. A kapunál is volt egy őr, arra ráfogta a géppisztolyt, az megadta magát, levitte a pincébe és azt is bezárta. Fölmászott az őrbódé tetejére, leugrott az utcára és ott már egy motorbicikli várt rá. A motorbiciklivel és a géppuskával Sajólénártfalván átvágott a határon. Aztán elment Ózdra. Ózdon a munkásgárda szervezete felültette az autóra és Sopronnál átment Ausztriába. Bécsből sürgönyözött dr. Valachnak, hogy szerencsésen megérkezett, és állítólag csúnyákat írt Bécsből levélben Homolya ügyésznek, aki rá halálos ítéletet kért. Ez a Hancsovszkyügy. Ennek az ügynek óriási kihatása volt, a hírrel teli volt az egész környék. A sajtó nem írt róla? Talán a Národná fronta - ilyesmi hetilap volt Rimaszombatban - 1946-1948 között, ez írt valamit róla. A példányai bizonyára megvoltak valahol Csehszlovákiában, de eddig nem jutottam a nyomára. Sajnos a csehszlovák sajtó elhallgatta, a magyar sajtó pedig tapintatból nem írt róla „ne zavarjuk a légkört” célzattal. BOROSS ZOLTÁN
