Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 42 vényt lehetett beadni. Akkor sikerült egy dr. Valló Tivadar nevezetű magyar származású bírónak - akit a szlovákok alkalmaztak a rimaszombati törvényszéken - a segítségével egy olyan határozatot hozni, hogy egészségi állapotára való tekintettel dr. Szakáll János büntetésének végrehajtását megszakítják, és így hazakerülhetett. Később aztán ezt az ítéletet az 1948. februári események folytán annulálták. Cserébe - és ez is nagyon jellemző - 1949. május elsején Jánost bízták meg az ünnepi beszéd megtartásával Feleden, amit ő egyházi színvonalon abszolvált a járásbíróság erkélyéről. Volt egy másik szlovák bíró - a nevére pontosan már nem emlékszem -, egy teljesen degenerált alak, aki tömegestől ítélte el az embereket, ellenben jó pénzért meg lehetett szabadulni a büntetés végrehajtásától. Ez egy jó darabig így ment, aztán följelentette valaki, s ezt a jeles ifjút bíróság elé állították. A bíróságon azzal védekezett, hogy ő nem normális, mire ideggyógyintézetbe zárták. Az erre vonatkozó jelentésemet a meghatalmazotti hivatalnak megtettem. Általában az volt a helyzet, hogy minél több embert akartak elítélni azért, hogy ezek kontingensi ellentét nélkül telepítődjenek át Magyarországra. A lakosságcsere-egyezmény szerint ugyanis a háborús bűnösök úgy telepítendők át, hogy helyettük Magyarországból nem kellett szlovákot áthozni. A csehszlovák vezetők egyoldalú kitelepítést akartak, ami mégsem sikerült. Ennek érdekében tízezreket ítéltek el. Például a feledi népbíróság naponta 25-30 ügyet tárgyalt, egy nap kiszabtak 40-50 esztendőt is. És ezt egy cári emigráns orosz bíró végezte el, aki se szlovákul, se csehül nem tudott jól, oroszosán beszélt. De a szlovák nacionalista kamarilla megbízottjaként gátlástalanul ítélkezett, egész népirtást készítve elő. így érthető, hogy a közép-szlovákiai magyarság geográfiai helyzeténél fogva is megpróbált ellenállni. Ez a vidék erősen hegyes-völgyes, az erdő, ami a serki vár alatt kezdődik, Egernél fejeződik be, és majdnem egybefüggő erdőséget alkot. Ahogy egykor a csempészetnek, úgy az ellenállásnak is tág terepet nyújtott ez a vidék. így ezek az eldugott kis hegyi falvak megpróbáltak ellenállni. A legelső ellenállás tulajdonképpen Füleken volt. Ott az 1945. és 1946. május elsejét megünnepelte a munkásság, de a magyar Himnuszt is elénekelték. Emiatt sok embert fogtak el és börtönöztek be, akiket részben kitoloncoltak Magyarországra. Emlékszem, mikor én áttelepültem, két vagonnal jöttem. Egyszer jön hozzám egy asszony, azt mondja: „Tessék már engem átvinni.” Mondom, „ki maga?” Mondott egy nevet, nem emlékszem a névre. Mutatja a férje ítéletét. „A férjem odaát van Magyarországon, és én nem tudok átmenni. Vigyen át engem.” Nekem volt egy vagonom, beraktam a tüzelőfák közé a nénit, és áthoztam Magyarországra. A másik ellenállás színhelye Tornaija. Mikor Tornaiján az embereket a magyar beszédért kopaszra megnyírták, mikor elfogták és bebörtönözték a magyarul beszélőket, mikor minden feliratot leszaggattak a falról, akkor egy Hancsovszky Béla nevezetű 18 éves fiatalember, hogy fölhívja a világnak a figyelmét arra, hogy miféle gaztetteket követ el Közép-Szlovákiában, az ún. „Národná Bezpečnosť II.” (Politikai rendőrség) elriasztó, de egyben döbbenetes tettre szánta el magát. A politikai rendőrség épületét, amelyik a Vasúti utcában feküdt és Fazekas György ügyvédnek a tulajdonát képezte, a korláti bazaltbányából beszervezett ekrazitpatronnal aláaknázta és egy éjszaka az egész épületet levegőbe repítette. Most itt két verzió van: a szlovákok azt mondták, nem volt benne senki sem. Mások azt mondják, de igen, ott több halálos eset is előfordult.
