Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal

ták helyesnek. Közöltem velük, hogy tévút. Ti nem tudjátok, hogy mi volt Magyar- 39 országon a nyilas éra alatt. Ebből ki kell lábalnotok. „Ti informálatlanok vagytok az orosz, angol, amerikai hadifölényről, és ha van csodafegyver, akkor ez náluk van.”

Bionak és Rezsőnek mindezt elmondottam, és később tudtam meg, hogy végül megszüntették a lapot. Állítólag egy pár nap múlva tényleg a lap nem jelent meg.

Ők kiléptek a szerkesztőségből, utánpótlás pedig nem volt.

De Pozsonyban ezzel együtt sem sikerült semmiféle nyilas szervezetet alapítani?

Nem, nem. Ők csak a magyar követség unszolására vállalkoztak egy ilyen „érdekvédelmi” lap szerkesztésére. Véleményem szerint tévedtek, de ártó szándékuk nem volt. Nem is volt más vád az ellenük hozott népbírósági ítéletükben, csak a „lap” német hangoltsága. A laphoz Ludwig Aurél sarlós barátom állt közel, Duka és Brogyányi a sajtó szervezésétől távol tartotta magát. Ludwig német származású, de igaz magyar ember volt. Magunk között Képinek hívtuk. Ő magyarságáról mind Pozsonyban, mind a később önként vállalt amerikai emigrációjában - ahol Chicagóban lelkészként működött - példás bizonyítékot szolgáltatott. Gyermekei jórészt Magyarországon szereztek diplomát.

Hol és hogyan élte meg a háború végét?

Pozsonyhoz közel orosz fogságba kerültem, és Nagyszombatban a fogolytáborban vártam sorsom alakulását De jött egy szlovák partizán százados, jó barátom, és ott meglátott engem. Mondja: „Most szervezik a csehszlovák hadsereget, gyere!

Tisztjeink nincsenek, gyere! Jössz? Mondom, megyek. Hova? Ide Nagyszombatba.

Hogyne mennék.” Szóval 167-ünket mint csehszlovák állampolgárokat kiemelt, akiket részben ő, részben én ismertem a foglyok közül, akik nem kompromittálódtak jobboldali, antiszemita vagy hasonló dolgokban. Kijöttünk. Én be is öltözködtem csehszlovák uniformisba, de ez csak három napig tartott. Még benn írtam egy levelet a feleségemnek haza, Feledre és vittem a postára. A levelet nem lehetett leragasztani, de a postáskisasszony így is visszaadta nekem, mondván hogy magyarul nem lehet levelezni. Kérdem, miért? Magyaroknak nincsen jogaik, áttelepítjük őket. Jelentkeztem katonai kihallgatásra, közöltem, hogy én is magyar nemzetiségű vagyok.

Ez pontosan mikor volt?

1945 júniusában. Tehát én akkor elmentem a parancsnokomhoz, aki egy nagyon szimpatikus cseh ember volt, mondom neki, hogy én magyar vagyok, nekem haza kell menni, ki tudja, mi van a családommal. Két gyermekem akkor még kicsi volt. Erre a parancsnok azonnal leszerelt. Szerencse, hogy hazamentem, mert a családom már ki volt telepítve. A híd alatt laktak, Bánréve és Sarokpüspöki között, feleségem és a két gyerek. A feleségem tejért járt be a faluba, és nem tudta, hogy mi van velem.

Közben édesapám közbenjárt feleségem és a két gyermekem visszatelepítése ügyében az NB ll-nél és a Magyar Antifasiszta Bizottságnál, és így hazakerült a család. Az antifasiszta bizottság lényegében egy illegális szervezet volt, a magyar kommunisták és a baloldaliak szervezeték, vezetőjük Szilárd Marcell doktor volt.

Hol és hogyan szerveződött meg ez a bizottság?

Szlovákiai magyar kommunisták és baloldaliak szervezkedtek. Minden városban beszervezték azokat az embereket, akik valamikor baloldaliak voltak és a bal-BOROSS ZOLTÁN