Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
szereztem egy leszerelő levelet, hogy mehetek haza. Hazamentem, és ott ért engem 37 a bécsi döntés. A falum is visszacsatolódott. Jellemző volt azokra az időkre, hogy a kommunista párti Kosik Pista55 bácsi éppen úgy tapsolt az első sorban, mint a Magyar Nemzeti Párt vezetője a bevonuló honvédeknek. Az volt a benyomásunk, hogy ez Magyarország határainak egy igazságos etnikai kiigazítása volt, amelyet már Trianonban is meg kellett volna tenni, mert a visszacsatolt területeken kétségtelenül 95%ban magyarok laktak. Azt túlzásnak tartom, hogy 200 000 szlovák is Magyarországhoz került. A kolonisták elmentek, de akik megvették saját pénzen az állami birtokot, pl. nálunk, Ivánfalván vagy Bisófán, azok ott maradtak és soha nem volt bántódásuk. Tehát nem igaz, hogy a kolonistákat elkergették...? Nem, a kolonisták maguktól mentek el. A szomszéd falu, Bottovo, Slávikovo kolonistái fölpakoltak és elmentek. De azok a szlovákok, akik pénzért vették meg a birtokot, tehát kifizették az államnak vagy a földesúrnak a vételárat, azok ott maradtak. Ezeknek a száma 100 ezren felül volt. De 1918-ban még nem laktak ott. És azért vették ezek a földet, mert amerikás szlovákok voltak, és ezeket a birtokvásárlásokat a szlovák bankok előnyben részesítették a magyarokkal szemben, olcsóbb és nagyobb kölcsönt adtak nekik. Valószínűleg utasításuk is volt. Ha egy magyar akart venni, és ha egy szlovák kevesebbet is ígért, inkább neki adták, hogy a magyarság egyöntetűségét megtörjék. Ők ott maradtak. És ezen szlovákok közül is sokan szimpatizáltak a fordulattal. Én a saját falumban láttam szlovákot, aki a magyar katonákkal együtt vonult be, piros-fehér-zöld kokárdákkal. Ez szlovák fiú volt magyar felmenőkkel, és Csornainak hívták az illetőt. Mosta húga rimaszombati muzeológus, nagyon jól ismerem az Olgát. Ez a határkiigazítás számunkra etnikai alapú igazságtevés volt. De elmondom azt is, ami viszont nekünk döbbenetes volt. Az a politikai elmaradottság és a társadalmi különállás, ami teljesen idegenül hatott: a cím, a dölyf, a fellépés, a csehszlovákiai magyarság egységének pillanatokon belüli szétzilálása urakra, parasztokra, munkásokra, cigányokra, különböző hátrányos és kiváltságos csoportokra. Ez az osztályelkülönülés nekünk döbbenetes volt. Minket ez roppant nyugtalanított, és ennek számtalan formában, nemcsak én, hanem mások is, kifejezést adtunk. De magában a cselekményt, a határ rendezését azt én tökéletesen igazságosnak tartottam. Az egykori sarlósok Magyarországra kerülve hol találták meg a helyüket, milyen tevékenységbe tudtak bekapcsolódni? Mihelyt ide kerültünk, sokan közülünk rögtön felköltöztek Pestre. Elsősorban Jócsik Lajos volt, aki felköltözött, Vass Laci szintén a Prágai Magyar Hírlappal. Én azután abban az időben gyakran utaztam Budapestre, és látogattam azt a kávéházat a Duna-parton, az Erzsébet-híd mellett. A belvárosit? Igen a Belvárosi Kávéházban volt a tanyája a felvidékieknek. A szállodánk pedig a Pannónia volt, ott szálltunk meg, ottan már vártak bennünket olyan barátok, akiket már ismertünk, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre56, ezekkel barátkoztunk. 55 Kosík István (1896-1943): Szlovákiai magyar kommunista, 1935-től nemzetgyűlési képviselő. 56 Kovács Imre (1913-1980): Magyarországi politikus, a két világháború közötti népi mozgalom fontos személyisége. Később parasztpárti politikusként működött, majd emigrált. BOROSS ZOLTÁN
