Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 36 Mi lett a sorsa aztán Ferenczinek és Terebessynek? Ferenczi Laci volt az egyetlen a mozgalmunkból 1938-ban, aki Benešékkel együtt emigrált Londonba. 1945-ben visszatért, sokáig itthon volt, majd 1950-ben ráfogták, hogy Londonban volt imperialista. Bíróság elé állították és elítélték 15 évi börtönre. Ebből leült hat esztendőt, és lelkileg megtörve, idegileg összeroppanva jött ki a börtönből. 1978-ban, mikor volt a sarlós jubileumi összejövetelünk, azon még ott volt. Ott ült mellettem, állandóan a kezét tördelte. Látszott rajta, hogy idegileg összetört ember. 1980-ban meghalt. Terebessy János ledoktorált Pozsonyban. 1938-ban a fasiszták elől az USA-ba emigrált. Tökéletesen beszélt angolul és 1940-1945 között az Amerika Hangja adásnak lett a bemondója és riportere. Később az amerikai biztosítási szakmában dolgozott. Egyszer volt itthon Magyarországon. Súlyos beteg, jelenleg depressziós tünetei vannak. E korszak lezárásaként azt kérem, hogy egy pár szóban foglalja össze, hogy élték át az 1938-as visszacsatolás időszakát. A feledhetetlen 1938-as időszak! Már az 1938. évnek a nyarán érződött, hogy politikai fordulat fog bekövetkezni. Ez, ahogy mondják, szinte benne volt a levegőben. Elsősorban megjelent Csehszlovákiában az a bizonyos angol kormánybiztos, Runciman, ahogy mi mondtuk a „csődtömeg-gondnok”. Próbált rendet teremteni, kiegyeztetni a német érdekeket a csehszlovák érdekekkel. Ugyanakkor a magyar pártok is mozgolódni kezdtek. Csehszlovákiában akkor még egységes, területileg is tömbben élő magyarság volt. Pozsonytól Técsőig ennek a sorsát kellett volna elintézni, autonómiával, vagy ha ez nem megy, a visszacsatolással. Visszacsatolásról a csehszlovákok hallani sem akartak. Hodža Milán54 autonómiát ígért. Még emlékszem rá, azSZMKE- ben 1938. augusztus 20-án, tehát Szent István napján tartottunk egy szép estélyt. Egy szavalókórust szerveztem parasztokból, ők is szerepeltek a műsorunkban. A járási főnök, dr. Druga Sándor megengedte az ünnepély megtartását. Elég gyakran voltak már abban az időben ilyen ünnepélyek. Az 1938-as események bekövetkezése rapszodikus gyorsasággal jött. Én katona voltam, behívtak, mert tartalékos tiszt voltam. A mozgósítás Magyarországon talált, akkor jöttem először Magyarországra, mert mint sarlósok, az 1930-as márciusi koszorúzás miatt, sokáig testületileg ki voltunk tiltva az országból. Dr. Főmet Gyula, nyugalmazott alispán lakásán hallottam, aki keresztapám volt, hogy a csehek mozgósítottak. Az utolsó vonattal utaztam az állomáshelyemre, Vágsellyére és ott jelentkeztem. A mozgósítás körülményeit nem akarom leírni, az egy „tohuvabohu” volt. Rettenetes lett volna, ha ebből egy háború tör ki, mert a sokszínű nemzetiségből összeálló csehszlovák hadseregben a szlovákok, németek, magyarok szinte szabotálták az esetleges hadviseletét, mindenki „Kanonfutter” (ágyútöltelék) lett volna. Csak a csehek voltak tulajdonképpen harci lendületben. Csupa ellenséggel körülvéve. Ez már akkor egy széthullott állam volt, és hadászati szempontból teljesen értéktelen. Én azt hiszem, ezt maga Beneš is tudta. Nekem meggyőződésem. Mert szájalni, meg dumálni lehetett, de én láttam, hogy már a felkészülés is elborzasztó volt. Úgyhogy én is fogtam magam és különböző „link” utakon 54 Milan Hodža (1878-1944): Politikus, jogász, filozófus, publicista. Az 1900-as évek elején a Slovenský denník, majd a Slovenský týždenník szerkesztője. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után az egyik legbefolyásosabb szlovák politikus volt, aki több ízben töltött be miniszteri tisztséget, 1935 és 1938 között pedig miniszterelnök volt. A müncheni döntés után az Egyesült Államokba emigrált, ahol kidolgozta a közép-európai államok föderációjával kapcsolatos tervezetét.
