Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
Debrecenben érettségizett és a Pázmányon tanult mint bölcsész. Ő volt a Sarló budapesti „nagykövete”. Állandó kapcsolatban volt a pozsonyi Sarlóval, annak baloldali értelmiségeivel. Ezért mint csehszlovák állampolgárt kiutasították Magyarországról. Elment házitanítónak Ugocsába, s onnét levelezett barátaival, többek között a jobboldali, erősen irredenta beállítású, de nagy műveltségű Fejes Jánossal, a Sajó-Vidék szerkesztőjével, aki kereszténydemokrata elveket vallott. A következőket írta Vass Laci Fejes Jánosnak: „Értsd meg, János, a csehszlovákiai magyarság teljesen elproletarizálódott. A munkásság munkanélküli, a parasztság nem bírja az adóterheket, nem tudja a kamatokat fizetni, az értelmiség nem tud elhelyezkedni, így proletár lesz, és akkor az osztályharc eszközét kell használnia, ezt tudomásul kell venned, és így kell élned, és így kell szervezkedned.” Ezt a levelet elkapta a rendőrség, és ebből csináltak egy „konstrukciós” pert. A vád az volt, hogy a baloldali Vass László, a sarlós és a jobboldali párttitkár, a Fejes János, összeesküdtek a republika megdöntésére és az osztályharc kiélezésére. A köztársaság épsége ellen szerveztek akciót. Egy Benkovits Guidó nevezetű újságírót is bevettek társtettesnek, aki arról írt egy cikket, hogy Csehszlovákiában a magyarság elgyarmatosodott. 1934 őszén mindhármukat letartóztatták, és a rimaszombati börtönbe zárták be őket. Akkor én már dr. Zádor Jenőnél voltam ügyvédjelölt.50 Mikor ezt megtudtam Vass László menyasszonyától, Adamisz Irénkétől, elvállaltam Vass László védelmét, dr. Zádor Jenő nevében. Ez a per mind a Sarló mozgalom, mind az irredenták ellen konstruálódott. Vass Laciék hat hónapig voltak vizsgálati fogságban. Ott hallottam legelőször azokról az új kínzási módszerekről, például hogy nem hagyják az embereket aludni, mert a biztonságpolitikai osztályon 200-as égőket építettek be a cellafalba és az állandóan világított, éjjel-nappal. Nem lehetett tőle elaludni. Éjszaka vitték őket kihallgatni, és mindenféleképpen azt akarták belőlük kipréselni, hogy vallják be, csapatokat akartak szervezni, fel akartak fegyverkezni, mert szerintük az osztályharc az harc, és ha harc, akkor géppuska kell, gránát kell, golyószóró kell. A vádlottak ezt tagadták, és mert erős, egészséges emberek voltak, hát nem törtek meg. A vádiratot kiadták és meg kellett tartani a tárgyalást Rimaszombatban. Lacinak én voltam a védője. Neki akkor súlyos gyomorbaja volt. Az ottani szabadkőműves páholy útján szereztem neki kosztot és bevittem a börtönbe. A tárgyaláson beidézték Balogh Edgárt is tanúnak, mert akkor már útban volt Erdélybe. Egy levelet írt nekem - a Múzeumunk őrzi -, hogy „ez a mi nagy perünk, a Sarlónak a pere, neked kell helytállni és neked ebben a kérdésben tisztázni a Sarló szerepét”. Roppant nehéz szituációban voltam. Azt kellett bizonyítani, hogy az osztályharc nem annyit jelent, hogy veszem a puskát és puff, puff, puff, lelövök egy csomó embert. Ez természetes ellenállás egy szegénységbe került népréteg részéről, azokkal szemben, akik őket igazságtalanul kizsákmányolják és nem adnak neki megfelelő megélhetési lehetőséget. Ezért az érintettek tüntetnek, újságcikkeket írnak, pártokat alapítanak, nem pedig fegyverrel támadnak. Az ide vonatkozó társadalomtudományi anyagot beterjesztettem a bírósági tanácselnöknek, aki egy cseh ember volt, František Foukal. Három napig tartott a tárgyalás, kihallgatták a Sarló prominens tagjait, Dobossy Imrét, Varga Imrét,51 50 Zádor Jenő: Feledi ügyvéd, Zádor András műfordító nagybátyja, egyben örökbefogadó apja. 51 Varga Imre (1905-1980): Református lelkész. A harmincas években a losonci református teológia tanára, 1953-tól a haláig a szlovákiai református egyház püspöke volt, aki jó kapcsolatokat ápolt az állami és pártszervekkel.
