Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 302 dE&I Pozsonyban is? Pozsonyban sem igen beszéltünk róla, mással voltunk elfoglalva. Még arról sem érkezett hír, hogy távollétében a népbíróság elé fogják őt állítani. Ezért döbbentett meg a hír, hogy 1947 szeptemberében hirtelen kitűzték a tárgyalást és egy nap alatt halálra is ítélték, holott minden tanú, ismételem minden tanú mellette kardoskodott. Érdemes elolvasni, mit írt erről az ítéletről a legilletékesebb, vagyis maga Fábry Zoltán „Ez tiszta gyilkosság.” De ezt az ítéletet is lassan elfeledtük, mert azt hittük, végrehajtani sosem fogják, hisz meg voltunk győződve, hogy Esterházy a Szovjetunióból élve nem fog előkerülni. Aztán 1949 áprilisában, Eisenhut Dezső, pozsonyi ügyvédbarátom hívott fel telefonon, s kért, hogy este 7-re jöjjek el a Carlton pincéjébe, a kártyaszobába, ahol Csibi bácsi nagyon fontos dolgot akar közölni a Magyar Meghatalmazott Hivatallal. Nem tudom, ki volt ez a Csibi bácsi, valószínűleg egy gazdag zsidó főbérlő lehetett, mert Eisenhut barátommal együtt minden este ott volt a Carlton kártyaszobájában. Amikor megérkeztem, ez a Csibi bácsi (máig sem tudom s rendes nevét) félrevont s a következőt közölte. Mi, zsidók mindent megtettünk annak érdekében, hogy Esterházy Jánost ne végezzék ki. Táviratok százai érkeztek Prágába a csehszlovák kormányhoz a zsidó szervezetek részéről. Mi mindent megteszünk érte, mert tartozunk Esterházy Jánosnak. Esterházy ugyanis az egyetlen ember volt, aki a védelmünkre kelt Szlovákiában. Kérjük ezért a Meghatalmazotti Hivatalt, hogy a maga részéről is tegyen meg mindent, tegyen lépéseket az ügyben. Én este természetesen azonnal közöltem a hírt Vándor József meghatalmazottal, aki akkor már főkonzul is volt, mivel egy villában laktunk. Vándor másnap reggel azonnal elutazott Budapestre, hogy felkérje a külügyminisztériumot az azonnali közbelépésre. Meghagyta nekem, hogy reggel azonnal hívjam a kassai kirendeltség vezetőjét, dr. Váczy László barátunkat. Szálljon autóba, rohanjon Stószra és Fábry Zoltánt vigye magával Kassára, hogy onnét repülővel azonnal Prágába utazhasson interveniálni a csehszlovák kormánynál. Csibi bácsi ugyanis azt mondta, hogy tudomásuk van arról, hogy a következő nap Ágcsernyőn a szovjet hatóságok átadják Esterházy Jánost a csehszlovák hatóságoknak. Ők jobban voltak informálva, mint mi. Nem tudom, hogy Fábry repülőgéppel felutazott-e Prágába, ahol felkereste Šrobár minisztert, akit még az első köztársaságból ismert és Nejedlýt, a régi kommunistát, vagy csak hosszú táviratot küldött-e Prágába, de ha az emlékezetem nem csal, akkor személyesen volt ott Prágában. Vándor József azt is meghagyta az irodavezető Fodornak, hogy keresse fel a Szlovák Kommunista Párt irodáját és Fábry Istvánt, Fábry József méltatlan bátyját, aki a magyar frakciónak volt a vezetője a kommunista pártban, szintén kérje fel, hogy ebben a dologban közbelépjen. Esterházy Jánost közben beszállították a Kertész utcai törvényszék házába, de nem végezték ki 24 órán belül, pedig a fennálló törvények értelmében ezt kellett volna tenniük. A fogdából ezután átszállították a Koch Szanatóriumba, ahol felkereste őt dr. Czibók János, hivatalunk jogásza, régi pozsonyi ügyvéd, aki Szlovákia idején ugyancsak tagja volt a Magyar Párt vezetőségének, s nagyon jól ismerte Esterházy Jánost. Esterházy elmondta neki tragédiáját, s átadott egy 70 oldalas naplót is azzal, hogy azt másnap hozza vissza. Egész éjszaka ezt a naplót olvastuk, melynek tartalma az volt, hogy őt kiszállítása után miként ítélték el a Szovjetunióban. Az volt a vád ellene, hogy fehér partizánokat szervezett a szlovák felkelés hátában, hogy a felkelést megtámadhassa és felszámolja. Persze tudvalevő, hogy Esterházynak soha nem voltak katonai ambíciói, s ezt a jegyzőkönyvet soha nem akarta aláírni. Két hétig tartott a huzavona, amikor a napló szerint azért
