Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
Magyarországra. Most pedig ratifikáltak 1500 családfőt, akiket mint háborús bűnöst kellett volna áttelepíteni. Ebből az 1500 főből a Magyar Meghatalmazotti Hivatalnak sikerült 1297 családról adatokat felvenni és teljes mértékben kiértékelni. A kiértékelés a következő eredményt hozta: 28%-a az egyezmény V. cikkelye alapján már ki volt jelölve áttelepítésre, de nem mint háborús bűnös. 10,1%-a végleges állampolgársági bizonyítvánnyal rendelkezett, tehát vagy szlovák nemzetiségű volt, vagy aktívan harcolt a Csehszlovák Köztársaság fölszabadításáért. 524 személy ellen népbírósági eljárás sohasem folyt. 150 személy ellen az eljárást megszüntették. 349 személyt a népbíróság felmentett, és csak 149 személyt ítéltek el „nagy” háborús bűnösként a 33/1945. számú SZNT-rendelet 1-4. §-a alapján és csak 125 személyt az 5. § alapján. A kiértékelés során az is megállapítható volt, hogy 16 fő a Szlovák Kommunista Párt tagja, 51 vallotta magát szlováknak, 247 személy reszlovakizált, közülük 132-t el is fogadtak. Megállapítást nyert az is, hogy a kijelöltek 24,6%-a főiskolát vagy egyetemet végzett, 35,3%-a középiskolát. A Szlovák Telepítési Hivatal háborús bűnösként való áttelepítésre mintegy 75 000 személyt jelölt ki. A szlovák igazságügyi megbízott olyan rendeletet bocsátott ki, hogy ezentúl csak a magyarok ügyeivel kell foglalkozni, és lehetőleg el kell őket ítélni. Ennek ellenére csak 231 személyt sikerült az egész lakosságcsere-akción belül mint háborús bűnöst áttelepíteni Magyarországra. A szlovák népbíróság működéséről Anton Rašla a következő könyvet jelentette meg: A szlovák népbíróságok tevékenységének mérlege.271 Ebben a könyvben elmondja azt, hogy 38 244 ügyben kezdtek eljárást, ezek közül 27 438 ügyben fejezték ezt be. Elítéltek 8058 személyt és felmentettek 12 495 főt. Halálra ítéltek 65 személyt, végrehajtották a halálos ítéletet 29 személyen, 20-30 évig terjedő börtönt kapott 127 személy, 10-20 évig terjedő büntetést kapott 202 személy, 5-10 évig 294 személy, 2-5 évig 593 személy. 1-2 esztendeig viszont 619 személyt ítéltek el. Az 1 évig terjedő elítéltek száma 7950 volt, nyilvános dorgálásban részesült 2737 személy, vagyonelkobzásban 105 személy. Állampolgársági jogaitól megfosztottak 306 személyt, 57 személynél a büntetést elengedték. Ezeket a számokat csak azért soroltam föl, mert együttvéve ez 8058 jogerős ítéletet jelent. De végül nemzetiségileg ezeket a büntetéseket a könyv nem osztja meg. Csak a végeredményt. És a végeredményben azt mondja, hogy az elítéltek 28,49%-a szlovák, 59,74%-a volt magyar, 10,53%-a volt német és 1,24%-a más nemzetiségű. Ezek manipulált adatok, de igazak. Ha a börtönévek számtani közepét szorzóm meg az ítéletek számával és ezt arányítom a 231 magyar elítélthez, akkor én csak 4%-ot kapok. Ez természetesen annyit jelent, hogy itt például 2737 nyilvános dorgálás ítéletének a legtöbbje magyar volt. Nem szólva arról, hogy 65 személyt ítéltek halálra, 29-et végeztek ki, de a 65 személy közül csak egyetlenegy volt magyar: Esterházy János. Az ellene felhozott vád nélkülözött minden alapot. De a 127 között egyetlen olyan magyar sincsen, aki 20- 30 évig terjedő börtönt kapott volna. Fölülvizsgálva a 231 személy elítélését, én öt éven felüli büntetést csak háromnál találtam! Csehszlovák részről volt-e szolidaritási megnyilvánulás a nehéz helyzetben lévő magyarsággal szemben? 271 Rašla katonai főügyész volt a sztálinizmus éveiben. Idézett munkája Rašla, Anton: Ľudové súdy v Československu po II. svetovej vojne ako forma mimoriadneho súdnictva. Bratislava, SAV, 1969.
