Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
Határozott írásbeli nemet csak kettőt ismerünk. Itt először a Katolické noviny 1947. évi 33. számát, másodszor pedig a Demokrata Párt titkárának 1947. január 21-én Zselizen tett tiltakozó kijelentését tudom említeni. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem még azt, hogy a Kostnické jiskry, a cseh református egyház hivatalos lapja hónapokig vitázott a szlovák testvérekkel a magyarokkal szembeni bánásmódot illetően. Az ő véleményük az volt, hogy a magyarokkal nagyon igazságtalanul bántak és bánnak. Vallási szempontból ítélték el a magyarok üldözését. Mert hisz Krisztus parancsa a szeretet parancsa, nem pedig az üldözés parancsa. A vitát tulajdonképpen Dérer modori lelkésszel folytatták, aki a szlovák propaganda egyik vezetője volt, és aki kitartott amellett, hogy a magyaroknak a teljes kitelepítése jogos és összeférhető a keresztény felfogással. Ezzel szemben a csehek ennek az ellenkezőjét állították, sőt volt egy zsolnai szlovák evangélikus lelkész is, aki szintén a cseh lelkészeknek az oldalára állt és mélyen elítélte vértestvéreinek a magatartását. A csehek ezek szerint elítélték el a szlovákok magyarokkal szembeni magatartását? Csak a cseh evangélikus egyház. Ezzel szemben sajnos a cseh katolikus egyház feje, Beran prágai érsek nem erre az álláspontra helyezkedett. Berecz Kálmán egy ízben föl akarta keresni, Beran azonban teljes mértékben elzárkózott, és nem volt hajlandó a magyarok ügyében tárgyalni. Lazik nagyszombati püspök bizonyos mértékben lojális volt, ő ugyanis fogadta Bereczet. Mikor és hogyan zárult le véglegesen a lakosságcsere? A párizsi békeszerződés Oroszvárt, Dunacsunyt és Horvátjászfalut Csehszlovákiához csatolta, és innen, éppen a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény szellemében azokat a magyarokat, akik át akartak települni Magyarországra, áttelepítettük. így került 32 család áttelepítésre Oroszvárról és ugyanúgy az elmenekültek visszatérhettek ingóságaikért. Tekintettel arra, hogy a két kommunista párt megegyezett 1948-ban a lakosságcsere befejezéséről, 1948. október 25-én megjelent a 245. számú törvény, amely úgy rendelkezett, hogy mindazon magyar nemzetiségű személyek, akik állampolgársági esküt tesznek, visszanyerhetik csehszlovák állampolgárságukat. De a végrehajtási utasítás, amit a Szlovák Belügyi Megbízotti Hivatal adott ki, bizonyos embereket kizárt az állampolgársági törvényből. Mégpedig azokat, akik vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen és azokat, akik telepítésre voltak kijelölve. Átadott vagy 150 családról szóló névjegyzéket is, akiket semmiképpen sem óhajtott állampolgársági jogokban részesíteni. Ez a rendelkezés egy kicsit furcsa volt, mert az 1948. október 25-én kelt állampolgársági rendelet után rendelkeztek úgy, hogy akik már áttelepítésre vannak kijelölve, azok nem kaphatják meg az állampolgárságot. Ez azt a célt szolgálta, hogy akiket áttelepítésre kijelöltek, ne jelentkezzenek eskütételre, és mindenképpen hagyják el az országot. A 150 kijelölt család pedig a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal Pozsonytól Kassáig terjedő volt vezérkarának a névjegyzéke volt, akiket semmiféleképpen nem akartak Csehszlovákiában megtartani, így 1949 tavaszán bizonyos mértékben folytatódott az egyezmény értelmében a népcsere, és 1949. június 5-én Krieck György lévai lakos, aki különben a lévai körzet megbízottja volt, ő volt az utolsó áttelepülő, aki Szobnál átjöhetett Magyarországra. Károly bácsiék mikor költöztek át végül? A feleségem ’48 szeptemberében, én később, Krieck György munkatársammal együtt. 1949 májusában még megkezdtem Pozsonyban a cserekvóta kiszámításá-299 SZABÓ KÁROLY
