Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
szűnt. Az igazság azonban a következő. Amint mondottam, a paritást nem tudták betartani. A Magyar Áttelepítési Kormánybíztosságföl akarta függeszteni a népcsere folytatását. A magyar meghatalmazott, Berecz Kálmán ebben az ügyben Budapestre utazott, és onnan azt a táviratot kaptam éppen április 10-én, hogy keressem föl a Szlovák Telepítési Hivatal elnökét, dr. Ján Čechet és kérjem meg őt, hogy azonnal küldjön Budapestre delegációt a kérdések rendezése ügyében. Dr. Čech dr. Gašparikot és dr. Sulikot küldte ki, akik április 12-én Budapesten a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság embereivel leültek tárgyalni. A magyar áttelepítési kormánybiztos közölte a tényeket és közölte szándékát, hogy a diszparitást egyoldalú szlovák szerelvényekkel fogja kiegyenlíteni, amiről jegyzőkönyvileg is biztosította a szlovák delegációt. így április 12-e után is folytatódott a lakosságcsere. De a szlovák fél ezt sem tartotta be. A diszparitás egyre emelkedett, úgyhogy 1948. június 12-én a magyar áttelepítési kormánybiztos a magyar külügyminiszterrel egyetértésben a lakosságcserét beszüntette és két feltételhez kötötte ennek folytatását: Végérvényesen állapítsák meg azt, hogy hány szlovák akar még Magyarországról áttelepülni, ikresítsék őket a csehszlovákiai magyarokkal, de az ikresítés során vegyék tekintetbe azokat, akiknek a vagyonát már összeírtuk és akiket visszahagytunk, amennyiben azok ragaszkodnak ahhoz, hogy áttelepüljenek Magyarországra. Ezeket a feltételeket a Szlovák Telepítési Hivatal a csehszlovák külügyminisztériumnak megküldte. Természetesen a szlovák fél ebbe nem nyugodott bele. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1948. június 16-án külön határozatot hozott, hogy a lakosságcserét folytatni kell. De tekintettel arra, hogy államigazgatási vonalon ezt már elintézni nem lehetett, a tárgyalások fonalát Szlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Dolgozók Pártja vette a kezébe - ami hát a nemzetközi jogban teljesen szokatlan, hiszen mind a két államnak megvannak a maga állami szervei, külügyminisztériuma, kormánybiztossága, stb. Ezek a tárgyalások titkosan folytak, mi sem tudtunk róla, és 1948. augusztus 5-től 7-ig terjedő időszakban olyan határozat született, hogy a lakosságcserét folytatjuk és befejezzük 1948- ban úgy, hogy a magyar állam még átvesz 10 000 főt az egyezmény V. cikke alapján, átvesz még 1500 háborús bűnöst, illetve ezeknek mintegy 3500 családtagját, tehát még együttvéve 15 000 embert. Magyar részről Heltai György vezette a tárgyalásokat, aki ugyan a külügyminisztérium tisztviselője volt, de ebben az esetben a Magyar Dolgozók Pártját képviselte, szlovák részről pedig dr. Daniel Okáli.270 így 1948. szeptember 1-jével újrakezdtük a lakosságcserét. Most már nem voltunk tekintettel a paritás kérdésére, és a csehszlovákiai magyaroknál igyekeztünk elérni azt, hogy azok települjenek át, akik mindenképpen át szeretnének. A tulajdonképpeni háborús bűnösök áttelepítésére ekkor került sor. A „háborús bűnösség" fogalma mit jelentett valójában? Az igazság az, hogy a csehszlovák fél igyekezett minél több háborús bűnöst áttelepíteni, mivel ezzel is csökkentette volna a magyarság számát, hiszen ezek kvótán felül voltak. Említettem, hogy 82 személyt tettek át 1947-ben mint háborús bűnöst 270 Daniel Okáli (1903-1987): Szlovák költő, politikus és irodalomkritikus. A baloldali DAV alapítói közé tartozott. A második világháborút követően a Csehszlovák Áttelepítési Hivatal (Československá presídľovacia komisia) elnöke volt Budapesten, ahol a (cseh)szlovák-magyar lakosságcserét bonyolította le. A kommunista hatalomátvételt követően belügyi megbízott volt. Az ötvenes években burzsoá nacionalizmus vádjával letartóztatták, s 10 évet ült börtönben. 297 SZABÓ KÁROLY
