Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 290 De voltak olyan kérdések, amiben nem tudtak megegyezni. Ilyen volt például a háborús bűnösök áttelepítésének az ügye, illetve a meghozott ítéletek határideje. Ilyen volt a vagyoni összetétel, valamint a társadalmi rétegződés kérdése, amit aztán a politikai delegáció oldott meg félig-meddig. Ennek voltak komoly következményei is. Ez ugyanis kimondta azt, hogy a lakosságcserére kijelölt személyeknek tükrözniük kell a felvidéki magyarság társadalmi összetételét. Tehát 67% legyen földműves, ennyi az iparos, ennyi az értelmiségi stb. A másik a vagyoni kvóta kérdése volt. Nem volt mindegy a magyar kormánynak, hogy milyen vagyoni helyzetű magyarság kerül át. Mert ha például 60 holdas parasztok kerülnek át, azok természetesen az elégedetlenkedők tömegét növelik. Ezért megegyeztek, hogy az áttelepített magyarok visszahagyott ingatlan vagyona nem lehet több, mint 2,47 kát. hold/fő. Az az érdekes ebben az egészben, hogy a megállapodást tartalmazó irat egy 28 oldalas jegyzőkönyv volt, aminek Pöstyéni jegyzőkönyv volt a neve. Ennek alapján hajtottuk végre a lakosságcserét - ezt a dokumentumot soha senki nem tette közzé. (Nem tudom azt, ha nekem vagy Berecz Kálmánnak267 nem lett volna meg a pozsonyi hivatalban, akkor hol lehetne ezt most egyáltalán megtalálni.) Ennek azután a lakosságcsere végrehajtásánál komoly szerep jutott. Említettem, hogy az utolsó napokban állandóan ellenkező táviratokat kaptunk Budapestről - de nekünk mindenképpen fel kellett készülnünk. Szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy a csehszlovákiai magyar értelmiséget a csehszlovák állam elbocsátotta hivatalaikból, az ügyvédi kamarából kizárta, megfosztotta életlehetőségeitől. Nekünk körülbelül 300 fős stábot kellett fölállítanunk, főleg vagyonösszeírókat. A vagyont egy vegyes bizottság írta össze, mely egy szlovák és egy magyar tagból állt. Egy hét alatt kellett kiválogatni és fölkészíteni ezeket az embereket, ami az én feladatom volt. De könnyű volt választani, mert a felvidéki magyar értelmiség legjavát tudtuk mozgósítani és megélhetésüket is biztosítani. Pozsonytól Kassáig sikerült olyan hálózatot kiépíteni, melyben komoly jogászok működtek, és ezáltal megfelelőképpen tudtuk képviselni a magyar ügyeket, érdekeket. És merem állítani, jól képviseltük, és a mi bátor fellépésünk szlovák részről nem gyűlöletet fakasztott, hanem bizonyos mértékben megbecsülést. A vegyes bizottság elnöke dr. Bolya Lajos és a kormánybiztos dr. Hajdú István egyaránt a legkeményebb frontot képviselték. A lakosságcsere megkezdésétől egészen 1948 augusztusáig, a pártmegegyezésig, azt lehet mondani, a gyeplőt mi tartottuk a kezünkben. Nem volt olyan incidensünk a csehszlovák szervekkel, amely ne a mi javunkra dőlt volna el, mert kihasználtuk azt, hogy a csehszlovákoknak érdekük volt a lakosságcsere folytatása, és féltek attól, hogy mi leállítjuk azt. Az idő nekünk dolgozott, mert azért 1951-ben már ezeket a dolgokat nem lehetett volna csinálni. 1947. április 12-én megkezdtük a népcserét, ami zökkenőmentesen fejeződött be 1947. december 20-án azzal, hogy majd amint az idő megengedi, tavasszal folytatjuk. Hát persze voltak nehézségek, ilyen volt pl. az ún. úszori incidens. A szlovák hatóságok meg akarták akadályozni, hogy több vagon szeg átmenjen Magyarországra. A magyar áttelepülők legtöbb pénzüket ugyanis áruba fektették és ilyen for-267 Berecz Kálmán (1907-1983): Publicista és jogász. A pozsonyi jogi egyetem elvégzése után a közigazgatásban helyezkedett el. Aktív szerepet vállalt a (cseh)szlovákiai magyar közéletben (pl. Sarló, SZMKE, stb.) 1946-tól a magyar kormány pozsonyi megbízottjaként a lakosságcsere irányítását végezte. 1947-ben a kitelepítendő (cseh)szlovákiai magyarok érdekvédelmi szerepét ellátó Meghatalmazotti Hivatalt irányította.
