Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
mában hozták át. Az áruszállításokat - nekem utólag ez szent meggyőződésem, s ebben a tekintetben Vass Zoltán, aki akkor gazdasági főtanácsadó volt, engem szóban megerősített - bizonyos mértékben felülről irányították. Nem mi, a pozsonyi Meghatalmazotti Hivatal, akik tulajdonképpen a jogvédelmet képviseltük, nekünk csak az volt a feladatunk, hogy minden ingóság átkerüljön. A csehszlovákoknak nem volt joguk arra, hogy vizsgálatot indítsanak, hogy honnan való az ingóság. Az első héten a kávé jött - zsákszámra. A budapesti presszók akkor kezdték főzni az igazi kávét. Ez akkor hihetetlenül olcsó volt Csehszlovákiában. A fenyő fűrészáru is állandó áru volt. Volt olyan szállítmány, amit két napig is visszatartottak Ligetfalun, mert a MATEOSZ (Magyar Teherszállítók Országos Szövetsége) vezetője, egy nagyon jókedvű fickó a Csehországban beszerzett hihetetlen mennyiségű teherautóalkatrészt berakatta a szállítmányba. (Egy szállítmány általában 80 tengely, 40 vagon volt.) S amikor ezt észrevették a csehszlovákok, követelték, hogy átvizsgálhassák. A mi álláspontunk az volt, hogy ami egyszer a vagonban van, az már magyar tulajdon. Utólag biztos vagyok abban, hogy az átszállított áruknak a fele nem személyi vagyon volt, sőt még azt is föltételezem Vass Zoltánról, hogy állami pénzt juttatott át. Nagyon ügyes ember volt. És ne felejtsük el, hogy amíg az áttelepült szlovákok átlagos vagonszáma 0,47 volt, a magyar részről 5 vagon volt. Márpedig három szobabútor belefér egy vagonba. Itt meg kell említenem azt, hogy hogyan bonyolódott le maga a lakosságcsere-akció. Először is 1946. október 8-i dátummal mindenki megkapta az úgynevezett „fehér lapot”. Ezt azért hangsúlyozom, mert nagyon sok publikáció más napra és más időszakra teszi ezt. Például Dobos Lászlónak is van olyan könyve, ahol azt mondja, hogy azért nem arattak már le, mert a fehér lapot aratás előtt kapták meg.268 Mindenki október 8-i dátummal 1946 októberében és novemberében kapta meg a fehér lapot. Ez nem jelentette azt, hogy áttelepítésre kerül, hanem azt, hogy áttelepítésre van kijelölve. Minden magyar család az áttelepítése előtt 20 nappal kapott egy értesítést, amelyben a magyar meghatalmazott értesíti őt és családját, hogy a vagyonösszeírók ekkor és ekkor érkeznek, készítsék elő az iratokat, telekkönyvi kivonatokat - amit soron kívül kellett minden telekkönyvi hatóságnak kiadnia a magyarok részére. Kapott még egy harmadik értesítést is, hogy ezen és ezen a napon ezen az állomáson fogják bevagonírozni. A fölfuvarozást minden esetben magyar tehergépkocsik, magyar személyzet, a MATEOSZ és a Mogürt végezték. Megmondom őszintén, hogy utólag is nagyon meghatódva emlékszem ezekre az emberekre, több százan voltak a segédszemélyzettel együtt és egyetlen bejelentés sem érkezett a pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatalba, hogy ezek a sofőrök vagy a kísérők eltulajdonítottak volna valamit. Pedig ezek nem nyolc órát dolgoztak, hanem legalább tizenhatot, és akkor még nem volt túlórapénz. Ezek nem voltak ugyan angyalok, de a nemzeti érzésük azt diktálta, hogy ezeket a szerencsétlen magyarokat ne károsítsák meg. A lakosságcserével kapcsolatban több mendemonda is akad. Például Albert Gábor írja könyvében (Emelt fővel269), hogy egy szimői család azt állította, hogy a 268 Dobos László (1930-2014): író, politikus. Jelentős szerepe volt a szlovákiai magyar irodalom 1960-as években bekövetkező kibontakozásában. 1968-ban a Csemadok elnökévé választották. 1969 januárjától egy évig tárca nélküli miniszter a szlovák kormányban. A rendszerváltás után egy ideig parlamenti képviselő, a Magyarok Világszövetségének társelnöke, majd a Madách Könyvkiadó igazgatója. 269 Albert Gábor: Emelt fővel. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1983. 291 SZABÓ KÁROLY
