Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
el fog titeket érni." Az eredmény körülbelül 300-350 ezer reszlovakizáció volt. Ezt a párizsi béketárgyalásokon bemutatta a csehszlovák kormány, mondván, ezek szlovákok. A lakosságcsere keretében áttelepítettünk százezer embert, marad kétszázezer. Ahhoz, hogy mi a nemzeti államunkat megteremtsük, ne legyen akadály ez a kétszázezer magyar, s a békeértekezlet kötelezze Magyarországot átvételre. A béketárgyalásokon a csehszlovák kormány nem érte el a célját, nem kapta meg a felhatalmazást arra, hogy a kétszázezer magyart egyoldalúan áttelepíthesse. A lakosságcsere végrehajtása pedig nem kezdődött meg, miután a magyar kormány azt a feltételt szabta, hogy a 16. számú véghatározatot semmisítsék meg. Erre föl, mint említettem, megkezdték a magyar családoknak a széttelepítését, illetve Cseh- és Morvaországba való deportálását. A magyar kormány azonban nem hátrált. Most már nemcsak azt a feltételt szabta a lakosságcsere megkezdéséhez, hogy a 16. számú véghatározatot semmisítsék meg, hanem azt is, hogy a deportálásokat szüntessék meg. Ne felejtsük el azt, hogy a magyar-csehszlovák lakosságcsere végrehajtása csehszlovák részről presztízskérdés volt. Magyarországon óriási propagandát fejtett ki a csehszlovák delegáció, amíg össze tudott hozni 80 149 jelentkezőt. Ezeknek az embereknek megígérték azt, hogy gazdag magyar portákat kapnak Csehszlovákiában. A cseheknek tehát sürgős érdeke volt, hogy az ígéretüket betarthassák, hogy a 80 ezer szlovákot áthozhassák Csehszlovákiába és kicserélhessék a magyarokkal. Ezt a magyar kormány sajnos nem tudta kihasználni, mi ellenben Pozsonyban a gyakorlatban ezt teljes mértékben kihasználtuk a felvidéki magyarok érdekében. 1947. március 2-án a Gyöngyösi vezette delegáció Prágában megegyezett a lakosságcsere lebonyolításában, miután a csehszlovákok ígéretet tettek arra, hogy a vegyes bizottságot arra utasítják, hogy a 16. számú véghatározat helyett új véghatározatot hozzon, és február 27-én beszüntették a magyar családoknak Csehországba való deportálását. A tárgyalás utolsó napján az a szerencsétlen ötlete támadt Gyöngyösinek - mondván, hogy már mindenben megegyeztünk -, hogy tárgyalják le a deportált magyar családok kártérítési és visszaszállítási ügyét. Persze Clementis ezt mint csehszlovák belügyet elutasította, erre Gyöngyösi a tárgyalásokat megszakította és hazajött Budapestre. Ezt a magyar kormány sem vette jó néven. Úgyhogy hamarosan Pozsonyban folytatódtak a lakosságcsere lebonyolítására és megkezdésére vonatkozó tárgyalások, de ezt már nem Gyöngyösi, hanem dr. Sebestyén Pál vezette. Ő megegyezett a csehszlovákokkal abban, hogy április 8- án megkezdjük a lakosságcsere lebonyolítását, miután a magyar-csehszlovák vegyes bizottság megsemmisítette a 16. számú véghatározatot. Ez meg is történt és helyette új - 26-os számú - véghatározatot vezettek be, amely biztosította a magyaroknak, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik. A lakosságcsere lebonyolításának kezdete kitolódott április 12-re. Közben naponta legalább három vagy négy olyan táviratot kaptunk Budapestről, amelyek egymásnak ellentmondtak. Kezdjük - nem kezdjük. Lesz telepítés - nem lesz telepítés. Lesz lakosságcsere - nem lesz lakosságcsere. Tulajdonképpen sok elvi kérdésben nem született megegyezés. A csehszlovák-magyar vegyes bizottság sok kérdésben nem tudott megegyezni, és ezeket átpasszolta a politikai delegációnak, amelynek tagjai a két külügyminisztériumnak a képviselői voltak. Mire volt joga a vegyes bizottságnak? A vegyes bizottságnak joga volt véghatározatot hozni, és amikor azt kihirdették, közzétették, akkor törvényerőre emelkedett. Ezt mindkét félnek el kellett fogadnia. 289 SZABÓ KÁRO
