Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
azáltal, hogy a csehszlovák fél különböző kötelezettségeket vállalt a magyarsággal szemben, tulajdonképpen érintette mind a hatszázezer felvidéki magyart. Minden rendben ment mindaddig, amíg 1946. július 22-én a csehszlovákok meg nem hozták a 16. számú véghatározatot, amely ellenkezett az egyezménnyel. Az egyezmény VI. cikke kimondta ugyanis, hogy az áttelepülő minden ingóságát magával hozhatja. A 16. számú véghatározat viszont - nyilvánvalóan azért, hogy meggyorsítsa a lakosságcsere lebonyolítását - az ingóságokat három kategóriába sorolta: 1. személyi ingóságok - amit magával hozhatott volna; 2. a kompenzációs ingóságok, pl. a gazdasági fölszerelések, ezt ott kellett volna hagyni, s majd azután a csehszlovák állam kifizeti; 3. volt tulajdonképpen a termények. A terményforgalom annak idején határozott jogszabályok között mozgott, és így mindenki csak fejadagot tarthatott meg, a többit be kellett szolgáltatni. Az áttelepülők ennek értelmében csak a fejadagot tarthatták volna meg, és hozhatták volna magukkal. Egy disznót vagy egy tehenet is ott kellett volna hagyni. Voltak-e próbálkozások magyar részéről a 16. számú véghatározat módosítása érdekében? Állandó próbálkozás volt. Sőt magyar részről követelés volt: a lakosságcsere megkezdésének a feltétele a 16. számú véghatározat megsemmisítése és a visszaállás az egyezmény VI. cikkére. A csehszlovák kormány ezt nem fogadta el, és széttelepítéssel fenyegetőzött. Tekintettel arra, hogy ebben az ügyben nem született megegyezés, 1946. november 16-án Köbölkúton (a Párkányi járásban), Szemeten és Gútoron (a Somorjai járásban) megkezdték a magyar családoknak Csehországba való deportálását. És hogyan reagált a magyar kormány? A magyar kormány teljes mértékben elítélte. Mit lehetet tenni ellene? Ezt én nem tudom megmondani, de mindenesetre még a kommunista párt részéről is megjelentek elítélő cikkek, Révai266 is tiltakozott. Sőt, tudtommal a megszálló csapatok budapesti képviselőit is megkereste a magyar kormány ebben az ügyben, de ezek elhárítottak minden vonatkozású beavatkozást, mivel ezt a két kormány belügyének tekintették. Közben csehszlovák részről megkezdték az előkészületeket a párizsi béketárgyalásokra. Mégpedig azzal a céllal, hogy a párizsi béketárgyalásokon elérjék azt, hogy kétszázezer magyar egyoldalúan, a lakosságcserén kívül áttelepíthessenek Magyarországra. Az ő taktikájuk az volt, hogy a hatszázezer magyarnak a zöme nem is magyar, hanem elmagyarosodott szlovák. Ezért kiadták a reszlovakizációs rendeletet, amely lehetővé tette, hogy minden olyan magyar, aki szlováknak érzi magát, az szlováknak jelentkezhessen, és ezáltal a magyarságnak a létszámát csökkentsék. Érdekes a propaganda. Azt mondja a Slovenská Liga ezeknek a reszlovakizálandó magyaroknak: „Válasszatok! Akartok-e egyenrangú csehszlovák állampolgárok lenni? Vagy pedig állampolgárság nélküliek? Válasszatok! Akartok-e nyugalmat, vagyonbiztonságot? Vagy pedig a bizonytalanságot, amely nemsokára 266 Révai József (1898-1959). Politikus, író. A Rákosi-korszak kultúrpolitikájának kialakítója, a párt egyik fő ideológusa volt.
