Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 286 Lajost,264 265 aki akkoriban a magyar-csehszlovák vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke volt, hogy ezt tárgyalja meg a cseh féllel, és hozzanak véghatározatot erre vonatkozóan. Ez azonban nem sikerült. A VI. cikk világos volt, de ebből keletkezett mégis a legnagyobb zavar és a legnagyobb tragédia is. Ez kimondta azt ugyanis, hogy minden ingóságát magával hozhatja az áttelepülő. Hogy mi az „ingóság”, arra jogszabályt nem kellett hozni, mert azt már a római jog is meghatározta, s azóta sem változott. Érdekes volt a VII. cikk, amely kimondta, hogy az áttelepülő ingatlan vagyona átszáll arra az államra, amelyet elhagyott, és a lakosságcsere befejezése után a különbözetet az államok egymásnak megtérítik. Ebben az esetben jogi szempontból nagyon érdekes kérdés merült fel. Az természetes, hogy ezt a két állam számolja el, mert más módja nincsen, hiszen százezer emberrel külön-külön nem lehet leülni tárgyalni. A kérdés az volt, hogy az otthagyott ingatlan vagyon értéke kit illet meg: a magyar államot vagy az áttelepülőt? Jogi szempontból nem vitás, hogy az áttelepülőt illeti meg. Más kérdés, hogy ha itt, Magyarországon az állam részéről juttatásban részesült, akkor csak a különbözet illeti meg az áttelepülőt. Azonban a szervezetten áttelepülők körülbelül 140 000 kát. holdat hagytak Csehszlovákiában, ezzel szemben a szlovákok csak 15 000 kát. holdat, így tetemes aktívum képződött a magyar áttelepülők részére. A rendelkezés úgy szólt, hogy az 1938-as árakon kell ezeket értékelni. Akkor pedig 1 kát. hold 10 000 csehszlovák koronát ért, ez 2000 pengő volt magyar pénzben. A Vili. cikk volt a legszerencsétlenebbül megfogalmazva. Szóról szóra idézem: „Az V. cikk első bekezdésében meghatározott számon felül Csehszlovákiából Magyarországra áttelepíthetők olyan Csehszlovákiában állandó lakhellyel bíró magyar nemzetiségű személyek is, akik a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1945. évi május hó 15-én 33. szám alatt kihirdetett rendelete l-4.§-ában megjelölt bűncselekményeket követték el, azzal, hogy ez utóbbiak száma nem haladhatja meg az ezret. Azok a személyek, akik az idézett rendelet l-4.§-ainak hatálya alá esnek - tehát a háborús bűnösök -, a VI. - tehát, hogy az ingóságaikat magukkal hozhatják - és a VII. cikkekben foglalt kedvezményekben nem részesülnek” - tehát a vagyonukat nem írják össze, és kártérítést nem kapnak. Ez a paragrafus, amikor az egyezményt a magyar parlamentben tárgyalták, óriási felháborodást okozott. Padányi képviselő azt mondta, hogy ebbe a cikkbe be lehet az összes magyart sorolni. Ortutay közbevetette, hogy 40 000 ember ellen indult eljárás. Jócsik Lajos ugyancsak azt mondta, hogy már eljárás indult 36 000 ember ellen. A félelemnek jogos alapja volt. A Szlovák Telepítési Hivatal utasította kirendeltségeit, hogy írják össze azokat, akiket mint háborús bűnösöket akarnak áttelepíteni. így született meg a háborús bűnösöknek a Szlovák Telepítési Hivatal által összeállított listája, amelyet 1946. augusztus 26-án át is adtak a pozsonyi magyar meghatalmazottnak. Ennek alapján „nagy háborús bűnösként” (tehát az 1-4. § alapján azok, akik semmi ingóságukat nem hozhatnak magukkal, és az ingatlanukat nem mérik föl) 73 187 személyt, az 5. § 264 Vájlok Sándor (1913-1991): Kritikus és művelődéstörténész. Részt vett a Prohászka Körök nevű keresztényszocialista ifjúsági mozgalomban, 1940 és 1948 között a budapesti miniszterelnöki hivatalban, később pedig a külügyminisztériumban dolgozott. 1946-ban a (cseh)szlovákiai magyarság szakértőjeként részt vállalt a párizsi békedelegáció munkájában is. 265 Bolya Lajos (1905-1978): A két háború között részt vett a baloldali Sarló ifjúsági mozgalomban. 1976 és 1947 között a Magyar Áttelepítési Kormánybizottság helyettes kormánybiztosa. 1947-től a (cseh)szlovákiai magyarokat segítő Otthon Beszerző és Értékesítő Szövetkezet elnöke.
