Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 282 tiltották, és mindenki azt vihetett magával, amit a két keze elbírt. A ház kapujában csoportosították őket, és egyenesen a Lazaret és a Kórház utcai új rendőrségi épületek udvarára hajtották őket, ahol már kattogtak az írógépek. Az előre elkészített, stencilezett végzésekre, véghatározatokra már csak a neveket kellett beírni, hogy X. Y.-t Pozsonyból kitiltják, Pozsony városát el kell hagynia és ki kell költöznie Ligetfalura. Ez az akció körülbelül két hétig tartott. Nagyon sok magyar menekült csallóközi rokonaihoz, de a zömét mégiscsak áthajtották katonai felügyelet mellett Ligetfalura, és mindenki ott helyezkedett el, ahol éppen helyet talált. Nem volt megszervezve, hogy melyik családnak hová kell mennie? Egyáltalán nem. Mindenki ott helyezkedett el, ahol tudott. Ligetfalu annak idején Németországhoz tartozott Engerau néven. A németek közül sokan elmenekültek, így voltak üres házak. De a magyaroknak csak olyan házakban volt szabad elhelyezkedniük, amelyek 1918 előtt épültek. Ezt a végzés ki is mondotta. Persze nagyon sok magyar nem maradt Ligetfalun, hanem másnap vagy a következő héten átlépte a magyar határt növelve ezzel a Magyarországra menekültek táborát. Akkor még nyugodtan át lehetett járni a határon. Hány embert érintett ez a deportálás Pozsonyban? Ezt nem lehetett megállapítani soha. Egy adatom van erre vonatkozólag. Amikor 1947. január első napjaiban Budapesten a csehszlovák-magyar delegáció a sérelmi anyagot tárgyalta, egy táviratot kaptunk a külügyminisztertől, amelyben megkérdezte, hogy hány ízben interveniálta pozsonyi magyar meghatalmazott magyar ügyben és hány ízben eredményesen. Dr. Wágner Ferenc,263 az akkori magyar meghatalmazott - akkor még nem volt diplomáciai kapcsolat a két állam között - azt táviratozta, hogy 30 000 ügyben interveniált. Ezek közül 27 000 eredményes volt. És amikor megkérdeztem tőle, hogy mi volt ez a 27 000, azt mondta, hogy az ő intervenciójára oszlatták föl a ligetfalusi magyar internálótábort. Eszerint tehát internálótábor volt Ligetfalun? Internálótábor volt az egész Ligetfalu, ahová áthajtották őket. Wágner is így jelentette. Persze ez megdöbbentette a magyar delegációt. Lehetetlen körülmények közé kerültek a pozsonyi magyarok Ligetfalun. Igaz, hogy munkára is beosztották őket, és volt egy népkonyha, ahol ebédet is osztottak. El lehet képzelni, hogy milyen leveseket kaptak. Az egészségügyi ellátás megszervezetlen volt. Károly bácsi kéziratban lévő tanulmányában Pozsony-környéki gyűjtőtáborokról is szó van. Igen, mert nemcsak Pozsony-Ligetfalun volt tábor, hanem a Patrongyárban és Bazinban is. A Patrongyárban úgy kétszázan lehettek, kizárólag férfiak. Oda családokat nem deportáltak. Ezeket Ligetfalura vitték. 263 Wágner Ferenc (1911-1999): Tanár, történész, irodalomtörténész és filozófus. 1939 és 1949 között vezette a Léván megrendezett Országos Szlovák Tanítói Továbbképző tanfolyamot. Főmunkatársa a kisebbségi iskolák országos tantervét előkészítő bizottságnak. A második világháborút követően a Külügyminisztériumban általános szláv szakértő, a Béke-előkészítő Osztályon pedig csehszlovák szakértő. 1946 és 1948 között a pozsonyi Megbízotti Hivatal vezetője, a (cseh)sztovákiai magyar kitelepítettek jogvédelmével foglalkozik. 1948-ban az USA-ba emigrált.
