Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
Rezső, Mayer Imre és Lukovich József. Ezek közül Szalatnai és Peéry Rezső a sarlósok kiemelkedő képviselői voltak, Nyárai-Nemec Miklós ekkor már Emil Boleslav Lukáccsal együtt szerkesztette a Týždeň című szlovák hetilapot, és eléggé befolyásos ember volt. Később ebben az összetételben a Pozsonyi Végrehajtó Bizottság meg kell, hogy szűnjön, mert a Magyar Nemzeti Párt tagjait a szlovákok tárgyalófélként soha nem ismerték el. Ezért egy háromtagú bizottság vette át az ügyek intézését - illetve azt a szándékot, hogy intézzék az ügyeiket. Ennek a vezetője volt Szalatnai Rezső, tagjai: Nyárai-Nemec Miklós és dr. Balogh Dénes Árpád, régi munkásmozgalmi ember, kommunista, ügyvéd. Ez a Végrehajtó Bizottság később egészen 1948-ig egyrészt személyes kapcsolatai révén igyekezett segíteni a bajba jutott magyarokon, főleg az elbocsátott pedagógusokon, és mindenképpen igyekezett kapcsolatot teremteni a Csehszlovákiával tárgyaló magyar kormánydelegációval. Ez sajnos nem sikerült nekik. Eleinte - mint Szalatnai arról gyakran panaszkodott - a kormánydelegációt soha nem találták abban a szállodában, ahol el voltak szállásolva, ugyanis nem óhajtották fölvenni a kapcsolatot a szlovákiai magyarság képviselőivel. Később ugyan Sebestyén Pál - a magyar kormánydelegáció vezetője - több ízben fogadta és át is vette Szalatnai Rezső memorandumait, tiltakozásait a tárgyalások menetét és eredményét illetően, de ígéretei ellenére soha nem válaszolt ezekre. Mi lehetett az oka a magyar kormánydelegáció ilyen elutasító magatartásának a Pozsonyi Végrehajtó Bizottsággal szemben? Ezzel kapcsolatban csak személyes véleményemet tudom elmondani. A Pozsonyi Végrehajtó Bizottság tagjai tisztán baloldali emberek voltak, a magyar kormánydelegáció pedig Gyöngyösivel az élen tulajdonképpen nem tartoztak a baloldalhoz. Sebestyén Pál például régi magyar diplomata volt és nem is ismerte pontosan a dolgokat, az állását is féltette. Ön ebben az időben még Érsekújváron volt vagy már Pozsonyban? 1946-ban már Pozsonyban voltam, azt lehet mondani, napi személyi kapcsolatban Szalatnai Rezsővel és Balogh Dénes Árpáddal. Hogy kezdődött el a kassai programban deklaráltak végrehajtása a magyarokkal szemben? A kassai program kihirdetése után még egy hónapig csend uralkodott. A magyarság tényleges üldözése akkor kezdődött, amikor Beneš 1945. május 3-án elmondta a pozsonyi színház erkélyéről nagy proklamációját, a Kassai Kormányprogram magyarázatát. Szalatnai Rezső szerint ugyanaz a tömeg üvöltött és tapsolt Benešnek, amelyik 1945 márciusában József-napkor mégTisót éltette. Beneš kijelentette, hogy nem hajlandó a magyarokkal egy fedél alatt élni. Ekkor kezdődött meg egész Szlovákiában a magyarok kálváriája. Az üldözés úgy kezdődött, hogy sok helyen megtiltották a magyar beszédet, sok helyen megverték azokat, akik magyarul beszéltek, és a magyar értelmiség nagy részét internálták. Májustól kezdve egymás után jelentek meg azok a rendeietek, amelyek megfosztották jogaiktól a magyarságot. A legnagyobb magyarüldözésre Pozsonyban került sor. 1945 májusában Beneš beszédének elhangzása után megkezdődött és két hétig tartott a pozsonyi magyarságnak a teljes likvidálása. A pozsonyi magyarok lakásait, házait katonaság vette körül. A magyar családok fél órát kaptak arra, hogy összecsomagoljanak. Az első időkben megengedték, hogy biciklit használjanak, később már ezt is meg-281 SZABÓ KÁROLY
