Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 274 Pontos adatokat mondok: 37 016 magyar nemzetiségű élt az Érsekújvári járásban, 29 452 szlovák és 532 egyéb nemzetiségű - főleg a jászfalvi németek tartoztak ide. Ez annyit jelent, hogy mintegy 40%-a az Érsekújvári járásnak szlovák nemzetiségű volt. De hogyha nézzük nem csak az Érsekújvári járás közigazgatását, bírói apparátusát, hanem az egész megyének, az egész magyar közigazgatásnak a személyi létszámát, azt mondhatjuk, hogy Érsekújvár város kivételével, ahol a lakosságnak csak a 10%-a vallotta magát szlováknak - de azok között sem volt olyan, aki ne tudott volna magyarul -, mindenki tudott szlovákul is. Kezdjük a megyei hierarchiát. Az alispán volt báró Majthényi, felvidéki birtokos, aki a személyzettel szlovákul beszélt. Azt lehet mondani, hogy szlovákbarát volt, mindent elkövetett annak érdekében, hogy a szlovákokat megnyerje a magyar állameszménynek. Tökéletesen beszélt szlovákul. A főispán Turóczy ugyancsak felvidéki birtokos volt, aki tökéletesen beszélte a szlovák nyelvet. A főjegyző, Berecz Kálmán a pozsonyi egyetemen szerzett diplomát. Az árvaszéki elnök az első Csehszlovák Köztársaságban az, aki nem tudott szlovákul. Mellette a helyettese, Bazovszky Péter. Az OFI-ban245 volt fordító, aki nemcsak hogy szlovákul, magyarul, németül, angolul, vagy tíz nyelven beszélt, de szlovák nemzetiségűnek is vallotta magát. Az irodatiszt, Pálmai szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. De hagyjuk a megyét, a lakossággal a megyei tisztviselők kevésbé kerültek kapcsolatba. Leginkább a járás. Járási főszolgabíró Divéky, illetve először Kubinyi volt. Kovács Endre is megemlékezik Kubinyi Györgyről. Liptói volt, tudott szlovákul. Divéky Andor felvidéki birtokos, szintén tudott szlovákul. Szenczy Géza szintén felvidéki birtokos, tudott szlovákul. A helyettese, Benkovits Vilmos szlovák nemzetiségű volt, nagysurányi gyártulajdonos. A fogalmazói karban hárman voltunk, Tóth Béla a pozsonyi egyetemen végzett, Malubiczky Béla a pozsonyi egyetemen végzett, énnekem pedig három esztendőm volt a pozsonyi egyetemen, egy államvizsgával a hátam mögött. De olyan szlovák ügyirat nem volt, amit ne értettünk volna. Az irodaigazgató Makovics, a helyettese Bilicz Imre, ugyancsak szlovák nemzetiségűek voltak. A gépírónők vezetője, Dubrovai Klári tökéletesen tudott szlovákul, mert szlovák iskolába járt Pozsonyban. Az édesapja emigráns Moszkvában, ezt mindenki tudta, de ugyanakkor a lánya a magyar közigazgatás alkalmazottja. Berecz Kálmán ... Nem tudom, ismeri-e a „fekete könyvet”? Ez a rendőrségnek a veszedelmes kommunistákról összeállított könyve. Minden rendőrhatóságnál, így az Érsekújvári járás főszolgabírójánál is ott volt. Berecz Kálmán hagyatékában még mindig ott van az, hogy Berecz Kálmán a „fekete könyvben” szerepelt mint veszedelmes kommunista. Ő a sarlós mozgalom egyik oszlopos tagja. De ez nem jelentette azt, hogy Majthényi, ez a liberális báró ne alkalmazta volna őt mint főjegyzőt. Lapka Béla volt a megye ügyésze. Ügyvédi gyakorlatot folytatott az első Csehszlovák Köztársaságban - tudnia kellett szlovákul. De a politikai nézete olyan volt, hogy Dachauban pusztult el. A nyilasuralomig vármegyei főügyész volt. De nézzük a községeket! A legnagyobb község Nagysurány. Rosival Károly volt a főjegyző - szlovák nemzetiségű. Bánkeszin a főjegyző Raškó István volt. Szlovák nemzetiségű. 1945 után a szlovák Belügyi Megbízott Hivatalnak az egyik fő tisztviselője lett. Brestensky volt Komjáton a főjegyző. Hogy milyen nemzetiségű volt, nem tudom. Tökéletesen tudott szlovákul, úgy, hogy 1945 után elfelejtett magyarul. Velem nem volt hajlandó Érsekújvárott magyarul beszélni. 245 Országos Fordító Iroda
