Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 268 Hogy indult el életének pályája a Felvidéken? 1917. január 1-én születtem Pozsonyban. Édesapám szabómester volt. Öten voltunk testvérek. Lakásunk komfort nélküli szoba-konyhás lakás volt. A Szent Mártonról elnevezett római katolikus elemi iskola 4. osztálya elvégzése után a pozsonyi állami magyar reálgimnáziumba nyertem felvételt, ahol 1935-ben érettségiztem. E gimnázium tanári kara akkor még az új államhatalom által megszüntetett római katolikus főgimnázium és a jó hírű evangélikus líceum tanári karából tevődött össze. A tanítás magyar szellemben folyt - persze revíziós felhang nélkül. Általában az elemi iskolák felekezeti iskolák voltak. Én is ilyenbe jártam. Állami elemi magyar nyelvű iskola nem tudom, hogy lett volna. Én a Szent Mártonról elnevezett katolikus iskolába jártam. Az evangélikusoknak külön iskolájuk volt, oly jó elemi iskolájuk, hogy oda katolikusok is beiratkoztak. Az első szlovák tanítás nyelvű elemi iskola csak 1923-ban létesült Pozsonyban. Én amikor az elemi iskola első osztályába jártam, még volt köztünk egy-két gyerek, aki fölállott, és azt mondta, hogy szlovák nemzetiségű. De a 2. osztályban ezek már eltűntek. A tanítóink szívvel-lélekkel magyarok voltak. Pedig Schmidt Antal, Steigel Antal, Kopp Frigyes csupa német származék, az igazgató: Michalicska! Kopp Frigyes tanított meg engem a magyar történelem szeretetére. Régi magyar kiadványokkal ajándékozott meg engem, a Vasárnapi Újsággal stb. A magyar történelmi kor nagyjairól így kaptam tájékoztatást, ezekből a füzetekből. így ismerhettem meg a nagy utazók, felfedezők, a feltalálók neveit, munkásságukat. Az akkor használatos tankönyvek mennyire voltak reálisak? A tankönyvek leíró jellegűek voltak, a valóságnak mindenben megfeleltek. Ekkor még nem volt módszer, hogy a tényeket politikai okokból megváltoztassák. De mit is tanultunk történelemből? A világtörténelmen kívül a csehek (a Cseh Királyság) és a magyarok (a Magyar Királyság) történetét. A szlovák nemzet története belefért a Magyar Királyság történetébe. A tankönyveket magyartanárok írták. A történelemkönyveket pl. dr. Magyar Győző. Példátlan következetességgel tanított. Jeles kalkulust feleletére csak az a tanuló kapott, aki az általa feltett ismétlési kérdésekre is felelni tudott. Kiváló tanáraink voltak. Ezek között kell megemlíteni dr. Mészáros Györgyöt, a matematika tanárát, az algebra-, a mértani könyvek szerzőjét. A legkorszerűbb matematikát is tanította, a valószínüségszámítást, a kombinatorikát, a biztosításszámítást. Ki kell még emelnünk dr. Orbán Gábort, a latintanárt, a latin tankönyvek szerzőjét, Tóth Ferencet, a franciatanárt, aki példátlan logikával és szigorúsággal tanított. Érdekes tagja volt ennek a tanári karnak Szóják Rudolf, aki szlovák nemzetiségű volt, óra alatt sokszor szlovák politikai napilapot szerkesztett, de emellett Ady-imádó volt, s már Szabó Dezsőről is szólt, sőt egyik írásbeli magyar tétele Sík Sándor egyik versének elemzése volt. Érdekes egyéniség volt dr. Bohdán Galvánek franciatanár, aki az óráin csak franciául beszélt és oktatott, később ő lett „Szlovákia" római követe. A szelekció nagy volt. A gimnáziumba csak felvételivel lehetett bejutni, és a válogatás ott is folyamatos volt. Én, amikor 1927-ben elkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, 87-en voltunk két osztályban. Ötödikben már csak 46-an egy osztályban. Hatodikban már csak 19-en. De aki gimnáziumi érettségit tett, bármely egyetem karára felvételi nélkül beiratkozhatott. Az erős szelekció az egyetemen is folytatódott. Én, jó matematikusként, építészmérnök szerettem volna lenni, de Pozsonyban műszaki főiskola nem volt, s a brünni nyomort nem akartam vállalni akkor, amikor Pozsonyban
