Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
tanítványaim biztos megélhetést nyújtottak, ezért jelentkeztem a jogra. A pozsonyi Komenský Egyetem Jogi Karán az egyetemi tanárok - egy kivételével - csehek voltak. A tankönyvek is csehül fródtak. A tanárok a cseh polgári nacionalizmust képviselték. Egy-kettő közülük kimondottan magyargyűlölő volt, pl. Raucher, vagy Horna. Mennyire tudtak csehül? Kezdetben semmit sem tudtunk. Még szlovákul is keveset. A gimnáziumban a szlovák nyelvoktatás olyan gyenge volt, hogy az egyetem első évében úgy magoltuk a megtanulnivalót, mint gimnáziumban a latin auktorokat. Az első államvizsgáig eljutni nagyon nehéz volt. A gyenge nyelvtudást nem nézték el a tanárok. Hányán voltak magyarok az évfolyamban? Ezt nehéz megmondani. Amikor én 1935-ben Pozsonyban megkezdtem jogi tanulmányaimat, csak négyen voltunk száz közül, akik magyarnak vallottuk magunkat. Ezt azért tudom, mert az első félévben gyakran kérdeztek - főleg Raucher - nyílt szavazással, hogy ki milyen nemzetiségű. Az 1938-as bécsi döntés után, amikor legtöbbünk átkerült Magyarországra, a számunk Budapesten, ahol elosztották Magyarország különböző egyetemeire a felvidéki hallgatókat, hirtelen megemelkedett. A nemzetiségi váltás hamar megtörtént éppúgy, mint 1945-ben a visszaváltás. Milyenek voltak az egyetemi évei? Részt vett-e önképzőköri munkában? Én a magyar sport szervezése területén vettem ki a részemet. Dolgoztam a Magyar Labdarúgó Szövetségben, a bírák testületében, futballbíró is voltam, irányítottam - egy időben mint titkár - a Magyar Asztalitenisz Szövetséget is. A Magyar Akadémikusok Körének - Pozsonyban - tagja nem voltam. Pozsonyi lévén, menzára szükségem nem volt, s a MAK-nak akkori menzavezetője, Janson Jenő nagyon antidemokratikus ember volt. 1938 után Érsekújváron a rendőrség besúgója, a sarlósok üldözője lett. Kedvenceinek osztogatta kegyeit. Édesapám minden este a Duna utcai Munkásotthont látogatta, ahol hétfőnként a Magyar Asztalitenisz Szövetség ügyeit is intéztük Szór Géza elnök vezetésével, úgy, hogy az elfogyasztott sört is magunk fizettük. Voltak külön magyar sportszövetségek akkoriban? 1938-ig a sportszövetségek legtöbbje Pozsonyban magyar volt, de a sportegyesületek is itt tömörültek. Például Pozsonyban 24 magyar futballcsapat szerveződött a Magyar Labdarúgó Szövetségbe, a szlovákban csak kettő. A 24 csapat 3 osztályban küzdött, persze a profizmus, a fizetett edző teljesen ismeretlen volt. Hogy hogyan tartották el magukat? Volt egy-két mecénás - például a hentes -, aki a futballcipőt és a dresszet megvette. Különösebb kiadásaik nem voltak, de lelkesen futballoztak. De ugyanakkor a Československá Asociácia Futbalská-nak, tehát a csehszlovák futballszövetségnek Pozsonyban két futballcsapata volt, az SK Bratislava, a városnak a csapata és a Slávia. De ugyanígy voltunk a többi, a birkózó-, az asztalitenisz-, az evezős, az úszószövetséggel is. Tulajdonképpen minden egyes sportegyesület a Magyar Szövetséghez tartozott, persze ez nem jelentette azt, hogy a Magyar Szövetség csapatainak a tagjai mind magyar nemzetiségűek voltak. Megmondom őszintén, hogy amikor a Duna utcai Magyar Labdarúgó Szövetség helyiségeiben volt gyűlésünk, bizony a futballcsapatok vezetőinek 70%-a németül beszélt. 1935-ben és 1938-ban két kísérletet is tett a szudétanémetek pártja, hogy Pozsonyban külön megalakítsák 269 SZABÓ KÁROLY
