Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal

VÍGH KÁROLY

264 ugyanakkor mennyire háttérbe van szorítva és a történetírás így, ilyen negatívan ábrázolja őt és nem a valóságnak a megfelelően. Hát ezt akkor ott tudomásul vették, nem volt akkor ez a fő téma. Jövök lefelé, és akkor megáll egy férfiú előttem, egy tiszteletre méltó szakállas férfiú, bemutatkozik: „Basilides Barna festőművész vagyok - azt mondja -, Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozom, hát nagyon örülök, hogy ezt a felszólalását elmondta...” Ez október elején történt, azt mondja: „Mi Endre-napon mindig összeülünk az özvegynél, én szeretném önt meghívni oda és ott szeretnénk önnel elbeszélgetni." És akkor tényleg oda elmentem, akkor még az Attila úton lakott az özvegy, és még éltek jó néhányan Bajcsy-Zsilinszky harcostársai közül. És ott született meg az a gondolat, hogy Bajcsy-Zsilinszkyvel történésznek kellene foglalkozni, és mivel már akkor jelentkezett egy történész Tilkovszky személyében, de nem találták őt politikailag megfelelőnek, hogy Zsilinszkyvel foglalkozzék. És ott volt nekem egy atyai barátom Losoncról, Simándy Pál, Simándy Pali bácsi, aki tíz évet töltött el Losoncon az emigrációjában, és ő is azt mondja: „Na hát, nagyon örülök, hogy erre vállalkozol!” - és így kezdtem el foglalkozni Bajcsy- Zsilinszkyvel ’64-től kezdődően. És kezdtem először cikkeket publikálni, aztán egypár könyvet.

És így került kapcsolatba a másik kutatási témájával, a kiugrási kísérlettel?

Na, most ugye a 2. világháború időszakával foglalkoztam Zsilinszky miatt is, és tekintettel arra, hogy olyan személyiségekkel is kapcsolatba kerültem, mint Kéri Kálmán, vagy pedig Gosztonyi Péterrel levelezési kapcsolatba, Gosztonyi révén Habsburg Ottóval, és több olyan dokumentum került a kezembe, ami a kiugrással kapcsolatos. És gondoltam, hogy hát ezt nem írták meg, akkor hozzáláttam ennek a megírásához, és ez két kiadásban jelent meg, ami ritkaság viszont, egy bővített kiadás is napvilágot látott erről a témáról. Úgyhogy így foglalkoztam aztán ezzel a témával.

A rendszerváltás időszakában az Ellenzéki Kerekasztal munkájában vállalt fontos szerepet. A határon túli magyarsággal, főleg a felvidéki magyarsággal azonban már korábban is foglalkozott. Miért?

Igen. Illetőleg hát ugye megírtam és publikáltam a nagy doktori témámat, Bajcsy-Zsilinszky életpályájáról. Na, most, ami a felvidéki magyarságot illeti, egy könyvem megjelent már erről, ami ismeretterjesztő jellegű kötet, most pedig a Püskinél van rövidesen megjelenésre A szlovákiai magyarság kálváriája 1945 és '48 között című kötetem, amelyben földolgoztam a magyar levéltáraknak eddig nem publikált anyagát erről a témakörről. Ezt kötelességemnek éreztem megcsinálni, hogy aztán még mit hoz a jövő számomra, és mit enged meg ez a jövő, azt nem tudom. Egy dolgot még feltétlenül szeretnék megcsinálni, ez egy losonci tanulmánykötet, amelynek számos résztanulmánya megvan, most ezt nekem jórészt meg kell szerkeszteni és remélhetőleg meg tudom jelentetni, és akkor eleget tettem losonci hazafias kötelességeimnek is.

Hogy látja a magyarság helyzetét, sorsát most Szlovákiában?

Én ezt úgy látom, hogy perspektivikusan kell egy olyan megoldásnak születni, ami nem csak a felvidéki magyarságra vonatkozik és nem csak a határon túli magyar kisebbségekre, hanem el kell jutnunk odáig, hogy azok a nemzetközi szervezetek, akár euroatlanti szervezetek vagy mások, nemcsak hogy létrehoznak papi-