Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
ron olyan kisebbségekre vonatkozó határozatokat, amelyeket érvényesíteni kelle- 265 ne, hanem garanciát biztosítanak a tekintetben a határozatok betartására. Ez az ENSZ-nek is a feladata volna, amit nem végzett el. Tehát meg kellene szűnni egy olyan világnak, hogy hol Boszniában alakulnak ki ilyen események, hol Koszovóban alakulnak ki, hol a világ más pontjain, mert az ENSZ és a nemzetközi szervezetek ne akkor kapkodjanak, amikor a válság vagy a katasztrófa létrejött, hanem azt megelőzve meg kellene akadályozni, hogy létrejöjjenek ezek a konfliktusok. A mindenkori magyar kormányoknak ennek érdekében kellene működni és lépéseket tenni. Szlovákiával is? Hát ilyen partnerrel, mint a mostani szlovák kormány, nem lehet semmiképpen megtenni, és éppen ezért mondom azt, hogy perspektivikusan lehet csak ezt elképzelni, nem a jelenlegi kormánnyal, és ahhoz egy fejlődési perspektívára is szükség van. Politikai és egyéb fejlődési perspektívára is szükség van, hogy odáig eljussanak a dolgok. Mert ugye a nacionalizmus az egy olyan dolog, hogy föl kellene számolni, de azt a fölszámolást nem remélhetjük rövid időn belül. Úgyhogy itt a mi feladatunk az kellene, hogy legyen, hogy a határon túli kisebbség érdekében a magyar kormányoknak mindent megtenni. Többet, mint amit eddig tettek. Meddig bírják az elszakított területek magyar kisebbségei? Az asszimiláció erősödik. Sajnos egy olyan folyamat indult meg, hogy már veszedelmes méreteket ölt az asszimiláció a Felvidéken, de a Délvidéken is, és Erdélyben sem nagyon rózsás a helyzet. Nem beszélve arról a katasztrofális fogyásról, ami itt, Magyarországon érvényesül, hogy ez már nem csak a kisebbségekre vonatkozik, hanem az összmagyarságnak a katasztrófájáról lehet itt beszélni. Miközben a példának okáért Trianon óta a szlovákság kétszeresére növekedett lélekszámban. Ez nem közismert. Pedig így van. Kétszeresére, lélekszámában kétszeresére növekedett. Ugyanakkor a magyarság lélekszáma stagnál Trianonhoz képest. Hát ez mindent elmond. Úgyhogy koránt sincs okunk nagy optimizmusra. Tehát a mindenkori magyar kormányzatnak keltene határozottabban cselekednie? Nem tett meg mindent annak érdekében, én csak egy dolgot mondok mint történész. Nálunk nem jelentek meg világnyelveken olyan kiadványok, amelyek példának okáért bemutatták Trianon óta a magyar történelmet és a régió történelmét, mert ezt kellene bemutatni a világnyelveken. Hát honnan vesz tudomást a Nyugat például arról, hogy mi történt ezzel a régióval és a magyarsággal, hogy ha itt a világnyelveken tárgyilagosan, természetesen és nem olyan hamisításokkal, mint amikkel példának okáért a szlovák vagy a román történetírás dolgozik, ha mi ezt eljuttatnánk megfelelő formában és megfelelő példányszámban a világ számára, akkor ezzel sok segítséget tudnánk nyújtani az ügyben. De hát nem csinálják. Nincs egy olyan intézmény, nincs egy olyan hivatal, ahol ezzel foglalkoznának. Se a határon túli hivatal, se a külügyminisztérium, se a Teleki László Alapítvány. És akkor ott van a Magyar Tudományos Akadémia történész elnöke,243 aki éppen tavaly tesz egy 243 Glatz Ferenc VIGH KÁROLY
