Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
később áthelyeztek Rahóra, Kárpátaljára, ahol a hegyi zászlóaljnál működtem, tehát volt alkalmam katonaként is Kassán és Rahón is tapasztalatot gyűjteni. De miután özvegy édesanyám miatt én családfenntartó lettem, így sikerült ’43 nyarán leszerelnem, de ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolataim a volt katonabajtársaimmal megszakadtak volna, úgyhogy értesültem arról, mi történt aztán velük kint a Szovjetunióban. Na, azt el lehet mondani a felvidéki magyarságról is, hogy hazafias kötelességének tekintette a katonai szolgálatot és azt, hogy történetesen a Szovjetunióban kellett harcolnia. Azt senkiről nem tudom megállapítani, hogy mondjuk mi volt nekik a véleményük, hogy ez egy szükséges háború volt, vagy nem. Mindenesetre a 2. világháború időszakában azt érzékeltük, különösen mi, értelmiségiek, hogy azért a Teleki-korszak más volt, mint amit korábban, és amit később tapasztalhattunk. És ezt én azért is mondom, mert éppen a Teleki Pálról elnevezett intézetbe kerültem. De érzékelni lehetett azokból a kiadványokból is, amik akkor megjelentek, a magyar népi íróknak a kiadványai, Illyés Gyulától kezdve, a Nemzeti Könyvtár sorozatban, melynek könyvei éppen Teleki támogatásával jelentek meg azokban az időkben. És mi ezeket természetesen faltuk, hogy úgy mondjam, mert mi nem voltunk elkényeztetve a tekintetben Csehszlovákiában, hogy ezek a kiadványok, mondjuk akár a népi írók kiadványai korábban oda elkerültek volna, és ezt nem lehetett csak úgy a könyvkereskedésekben megtalálni. Szóval Telekinek a személye úgy van előttünk és előttem, mint akit külön ki kell emelni ebből a garnitúrából. Tudjuk, hogy volt egy kísérlet, hogy egy emigráns csoport jön létre, s Teleki Pál ötmillió dollárt juttatott el Amerikába, az ottani amerikai magyar követségre e célra, amiből aztán sajnos nem lett semmi. Nyilvánvalóan ez a kormányzó tudtával történt... Erről akkor nem lehetett tudni, de mi bizonyos mértékiga részletekről tudtunk, mert Telekinek egy bizalmi embere, s ez a történész Kosáry Domokos240 volt, kint volt Amerikában. És ott értesülhetett sok mindenről. Azt lehet mondani, hogy reálisan nézve, a beneši emigrációval nagyon nehéz volt konkurálni. Az is bizonyítja, hogy amikor a 2. világháború időszakában Eckhardt Tibor, a Kisgazdapárt részéről azzal a megbízatással ment ki Amerikába ugye, hogy előkészítse a 2. világháború utáni békeszerződést, illetőleg kapcsolatépítésre kerülhessen sor az amerikai vezető politikai körökkel, hogy ez nem úgy sikerült, mint ahogy azt elképzelték. Igaz, hogy amikor a második quebecki találkozó volt, ahol Eckhardt Habsburg Ottóval volt jelen ott, és ezt én személyesen Habsburg Ottótól hallottam, de hát ezt le is írták már, hogy Magyarországnak a presztízse az 1944. március 19-e előtt, a német megszállás előtt még nagy volt. Én mint történész két dologra szeretnék utalni, az nem közismert ugyan, én magam ezt megírtam, mert megtaláltam az Országos Levéltár külügyi levéltári anyagában: az egyik az, hogy Svájcban a magyar külügymi-240 Kosáry Domokos (1913-2007); Történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke. Selmecbányáról származik, de Magyarországon nőtt fel és a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett latin-történelem szakos diplomát. 1937-49 között az Eötvös Kollégium tanára volt, 1941-45 között a Teleki Pál Tudományos Intézet Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt 1945-49 között, valamint egyetemi tanár. 1949-ben megfosztották állásától, könyvtárosként dolgozott. 1957-ben bebörtönözték, 1960-tól a Pest Megyei Levéltár, 1968-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tagja. 1990 és 1996 között az MTA elnöke volt. 253 VÍGH KÁROLY
