Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
VÍGH KÁROLY 254 nisztérium képviselőjét fölkereste Gafencu, ottani román politikus, aki azelőtt külügyminiszter volt Romániában, és tett egy javaslatot a háború utáni határokra vonatkozóan. Ennek az volt a lényege, hogy a Maros-vonal legyen a határ. Nos, ez nagy dolog volt, hogy egy román diplomata, méghozzá egy volt külügyminiszter, a román emigrációnak egy ilyen kiemelkedő személyisége, az emigráns román politikusok, diplomaták nevében egy ilyen javaslatot tegyen. Mert akkor ugye az Antonescu-féle Romániának, amely egy fasiszta diktatúra volt, hát semmiféle tekintélye nem volt Nyugaton. És akkor, abban az időben a Kállay-kormányzat még nagyobb tekintéllyel rendelkezett. És ez volt az egyik meglepetés. A másik meglepetés csehszlovák részről érhette a magyar diplomáciát, ugyancsak Svájcban és ugyancsak a magyar külügyminisztérium képviselőjét, egy Kövér nevű diplomatát keresett meg a londoni csehszlovák kormánynak a helyettes miniszterelnöke. Ő pedig a tárgyalások során szintén ilyen értelemben, a háború utáni határokat illetően lényegében a bécsi döntést javasolta, Kassa kivételével. Elmondta, hogy csehszlovák részről Kassához ők ragaszkodnak. Tehát ez is mutatja a bécsi döntés etnográfiai igazságait, hogy még csehszlovák részről a beneši kormányzat helyettes miniszterelnöke is egy ilyen határt tudott volna akkor még elképzelni Magyarország és Csehszlovákia között, Kassa kivételével az első bécsi döntést. Ez nem pusztán egy taktikai lépés volt? Nem volt taktikai, nem volt ez taktika egyik részről sem, ugye akkor Tiso-féle Szlovákia időszakában, az Antonescu-féle Románia időszakában, a Kállay-kormánynak, amelynek a parlamentjében az ellenzéki pártok létezhettek, Nyugaton sokkal nagyobb, presztízse volt. Szlovákiának viszont semmi. És hát még Csehországnak sem volt sok, mert tudjuk ugye, hogy Beneš szervezte meg a Heydrich-gyilkosságot.241 Mert ott semmiféle komoly cseh nemzeti ellenállásra nem került sor. És valamit fel kellett mutatni a Nyugatnak. És akkor Beneš utasítására szervezték meg a Heydrich-gyilkosságot. Megfordult-e akkor a fejekben a gondolat, hogy a háború után újra helyreáll Csehszlovákia? A mi fejünkben ez akkor fordult meg, amikor a német megszállásra sor került. Akkor nagyon pesszimisták lettünk. És ezen semmi nem javított és segített, az sem, az a helyzet sem, hogy tulajdonképpen a szlovákiai magyarság az semmi olyasmit nem követett el, mint amit a későbbiek során a fejére olvastak, '45 után, tehát mondjuk a szlovákiai magyarságról nem lehetett azt mondani, hogy úgy viselkedett, mint a szudétanémetség egy jelentős része. De nagyon pesszimisták voltunk és sejtettük azt, hogy most a háború után egy olyan békeszerződés jön létre, amely jórészt a trianoni határokat fogja biztosítani. Persze arra nem gondoltunk, hogy olyan események fognak lezajlani a Felvidéken, Szlovákiában, és egyáltalában a Beneš elnökletével ismét létrejött második Csehszlovákiában, mint ami bekövetkezett. Ez különösképpen fájdalmas, és nem csak fájdalmas volt, hanem sokunkat közvetlenül is érintett. 241 1942. május 27-én Londonból küldött ellenállók merényletet követtek el a Cseh-Morva Protektorátus birodalmi helytartója, Reinhard Heydrich ellen. A nácik bosszúból a Prágához közeli Udice község teljes lakosságát kiirtották.
