Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
VÍGH KÁROLY 252 magyarságot képviselte. És ezt verseiben is mindenütt kifejezte. Mint említettem, még kiscserkészként ismertem meg, és nem tudom őt elfelejteni. Szóval ez a Mécs László is felháborodott, amikor a magyar parlamentben a Sztranyavszky-féle ókonzervatív szárny legreakciósabb képviselője egy nagyon kemény bírálatot mondott a felvidéki magyarságról, általánosságban. Mert ha ő azt mondta volna, hogy föl kell figyelni arra, hogy ott vannak ilyen meg olyan rétegek, vagy csoportok, de hogy általánosságban megbélyegezte a felvidéki magyarság szellemiségét, az felháborította Mécs Lászlót is. És akkor írt egy nagyon kitűnő verset,238 amelyet akkor a sajtó is közölt, és az addig is népszerű Mécs László tiszteletét elterjesztette az anyaországban is. Azoknak a körében, akik nem értettek egyet más vonatkozásban a Sztranyavszkyékkal. Ez volt ugye ez a bizonyos vers, ami úgy kezdődik, hogy „Kegyelmes úr, pohárköszöntők hőse!” Igen, igen, igen... Nagyszerű válasz volt. Magukat, felvidéki diákokat hogy fogadtak az anyaországban? Nos, az egyetemen a kollégákkal való beszélgetés és kapcsolatteremtés során is azért tapasztaltuk ezt a különbséget. Mivel volt egy felvidéki kollégiumunk, ahol külön laktunk, az anyaországi egyetemistákkal csak az egyetemen, az egyetemi padokban találkoztunk, úgyhogy a mindennapokban nem érzékelhettük ezt, csak legfeljebb a különböző sajtóorgánumok cikkeiből. Ennek ellenére azért nem volt olyan a helyzet itt sem, mint amit reméltünk volna. Mert mi Csehszlovákiában ilyen tekintetben kicsit el voltunk kényeztetve. Pozsonyban példának okáért az az egyetemista szálló, ami itt a Duna-parton volt, azt nem lehetett összehasonlítani a Toldy Ferenc utcai turistaszállással ahol hat- meg tízszemélyes szobák voltak, Turczel Lajossal laktam együtt, nem kell mondani, hogy kicsoda ő. Egy szobában voltunk más ismert személyiségekkel, pl. Luzsicza Lajos239 festőművésszel és így tovább. Magyarország ezt követően sodródott bele a 2. világháborúba, ami jelentős emberi és anyagi áldozattal járt az országra nézve. Hogy emlékszik vissza erre az eseménysorra? Hát igen, én úgy emlékszem erre vissza, hisz én is érdekelt voltam, mert énnekem a 2. világháború időszaka beleesett a tényleges katonai szolgálat időszakába. Tehát nekem is tényleges katonai szolgálatot kellett teljesíteni, és miután az egyetemet elvégeztem, utána ez időszerűvé vált. így kerültem én ’42-ben előbb Kassára, a II. felderítő zászlóaljhoz, ahol volt egypár ismerősöm is, részben felvidéki, de nem csak felvidéki, Bognár József példának okáért, aki ’45 után később miniszter lett és eleinte a Kisgazdapártnak volt a személyisége, vele is katonáskodtam. Aztán 238 Az interjúalany „A Bányafüttyös válasza” c. Mécs-versre utal, amelyben a költő kifigurázta a Sztranyavszky magatartását, és élesen szembeállította egymással a „kegyelmes úr" „barokkos ranguszállyal” kísért és tósztokban edzett magyarságát a felvidékiek magyarságával. 239 Luzsicza Lajos (1920-2005): Festő, grafikus. Az 1950-es években a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának munkatársa volt. A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria egyik társalapítója, a Magyar Festők Társaságának tagja.
