Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
250 >~ O CC <v x CD > felvidéki diákszállónk. Amelynek ugye az igazgatója, a vezetője, az egykori prohászkás (újabban a Rákóczi Szövetség volt főtitkára) Göndöcs László volt. Ez a Toldy Ferenc utcai diákszálló volt. Na, mostan lehetséges, hogy ez a csehszlovákiai szellemiséggel függ össze, el kell képzelni azt, hogy rádió volt csak, a televízió ugye még nem létezett, és voltak nekünk kárpátaljai ruszin tagjaink is. Két ilyen ruszin fiú volt ott, mind a kettő kommunista. Ők 10 órakor hallgatták az Internacionálét az orosz, szovjet rádióból. És egy-két kollégánk ezt a Göndöcsnél szóvá tette. Aki erre azt mondja, hát hadd hallgassák. És mi sem kifogásoltuk. Ezt mondta, hazajöttek és hallgatják. Mi ezért nem nehezteltünk rájuk, egyáltalában nem, úgyhogy jó szellemiség volt ott más tekintetben is. Aztán a Toldy Ferenc utcai diákszálló megszűnt, mert abból lett egy turistaszálló, és mi átkerültünk a Teréz kőrútnál lévő Japán Kávéház fölé, az első emeletre, ott volt aztán a diákszállónk. Hát ott folytattuk, de ott már azért bizonyos mértékig éleződtek a dolgok, mert akadt egy-két olyan egyetemista is, aki a nyilas pártba is belépett. Hát, úgyhogy ott már megoszlottak a vélemények. Voltak, akik kommunisták lettek vagy maradtak, voltak, akik nyilasok. Részemre ’41-ig tartott az ott lakás, mert akkor végeztem el az egyetemet, és akkor aztán rögtön a Teleki Intézetbe kerültem. Mielőtt erre rátérnék, még egy gondolat erejéig, kérem, mesélje el, Losonc hogy élte meg a '38-as visszacsatolást. Hát persze nagyon lelkesen élte meg, nagy tömeg vett részt az eseményekben. Tüntetések a visszacsatolás körül se pro, se kontra nem voltak. Bár egy tüntetésre emlékszem, igen, egyre emlékszem, de ez nem olyan jellegű volt, hogy - nem tudom én - valami szlovákellenesség lett volna, mert ugye abban az időben elsősorban az egy cseh- és csehszlovákizmus-ellenes magatartás volt, úgyhogy nem is beszélve arról, hogy egy időben a szlovákok is csak az autonómiáért tüntettek. Szóval volt szlovák részről is egy csehellenes megnyilvánulás, és ez a losonci szlovákság körében is megvolt. Na, most ahogy természetes is, a magyarság többsége ott, Losoncon érvényesült ebben az időben, és a szlovákság ezt kénytelen volt tudomásul venni, már csak azért is, mert neki is olyan sejtései voltak, hogy lehet, hogy ez a terület visszakerül Magyarországhoz, és ha ők idevalók, akkor most ők nem fognak itt hajba kapni a magyarokkal. De nem volt olyan megnyilvánulás, hogy, hogy ölre kellett volna menni. Egy ilyen - mondom -, egy ilyen tüntetésre emlékszem, amin én is ott voltam, de ott a Magyarországhoz csatolás mellett szálltunk síkra, és azért ugye, hogy hát végeredményben Trianon igazságtalanságai nyilvánvalóak voltak, és ezt nem lehetett tagadni. Nagy tömeg vett részt természetesen mindenütt, ahol a magyar hadsereg bevonult végig, Szilassy Béla volt a főszónok természetesen, s nem volt semmiféle atrocitás a szlováksággal szemben, azt lehet mondani, hogy simán zajlott le a határrendezés. Nem is menekültek el akkor? Szlovák részről voltak, akik elmentek, de nagyon kevesen. Cseh részről mentek el olyanok, akiknek a családi kapcsolatai Csehországhoz fűződtek, egyetlen cseh személyiségre emlékszem, akit ott tartottunk, azért mondom, mert még mi is mondogattuk neki, hogy maradjon ott, egy elektroműszerész, Slobodának hívták őt. És nagyon kedveltük őt, nagyon jó kapcsolata volt neki a magyar lakossággal, régóta ott volt, a 2. világháború időszakában. Aztán '44-ben, azt hiszem, akkor ment el
