Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
A Sarló akkor már nem létezett, létezett viszont a Prohászka Körök mozgalma. Prohászka Kör, és a Prohászka Körnek jelentősebb ereje létezett a MAKK-on belül. Hogy mi, az Eötvös Kör külön tartotta az összejövetelit, nem a MAKK székházában, az annak volt a következménye, hogy létszámfölényben voltak a Prohászka Kör tagjai, és mi nem akartunk összeütközéseket velük, és kvázi külön életet folytattunk. De ugyanakkor bejártunk a MAKK-ba is, mert az is otthonunk volt. A prohászkások is célul tűzték ki a falusi társadalom szegényebb rétegeinek felemelését. Szegény falusi és munkás fiataloknak szerveztek táborokat. Mégis mi volt az az ideológiai választóvonal önök közt? Hát ez nem is ránk volt jellemző, hanem a korábbi sarlósokra, akik politikai okok miatt a csehszlovákiai kommunista párt soraiban működtek, ez volt a döntő szempont, hogy külön utat választottunk és folytattuk a falukutatást, illetve hogy a magyar parasztság és általában a parasztság gondját viseljük. Meg akartuk ismerni a falu gondjait, a parasztság gondjait, s ez a prohászkásokra éppúgy érvényes volt, mint a sarlósokra. Ez az érdeklődés a mi esetünkben inkább szociográfiai és társadalomtudományi jellegű volt, nem pedig politikai célzatú. E tekintetben volt különbség köztünk. Tehát maguk tulajdonképpen az eredeti sarlósok utódainak vagy követőinek vallottátok magukat? Nem, nem, nem. Csak azt mondtuk, hogy tanulnunk kell tőlük is. Tőlük is tanulnunk kell. Tehát az Eötvös Kör a prohászkásokkal szemben, inkább egy baloldaliságot képviseltetek? Igen, egy ilyen polgári demokrata irányvonalat. Vagy úgy is mondhatnám, hogy masaryki humanista irányvonalat, ahhoz álltunk közel. De hát olyan hamar elmúlt ez az időszak, ugye a Forrásnak két száma jelent meg, ki tudja, hogyan folytatódott volna? Pozsonyban mely tanáraira emlékszik vissza szívesen? Hát, tulajdonképpen a pozsonyi egyetemen, ami a történelem tanszéket illeti, ott neves professzorok is voltak, a magyartanszék az gyenge volt. Példának okáért, két féléven keresztül Petőfiről tartottak előadást szlovák nyelven, mégpedig az evangélikus teológiának a dékánja. Aki persze perfekt tudott magyarul. Na, most a Petőfiről szóló előadásnál a Petőfi-verseket mégsem lehetett szlovákul elmondani, és azért egy kicsit furcsa volt ezt hallgatni. Tehát nagyon gyenge volt a magyar képzés, aminek az volt az oka, hogy nem voltak képzett tanáraink. Szerencsére aztán Budapestre kerülve Horváth Jánostól és másoktól sokat kaptunk. Ami a történelem tanszéket, a történelem szaktárgyat illeti, az lepett meg bennünket, hogy egy kivételével cseh tanáraink voltak. Az az egy - Daniel Rapantról237 van szó - sem volt 237 Daniel Rapant (1897-1988): Szlovák történész, egyetemi tanár. 1924-től Pozsony főlevéltárosa volt. 1933-tól a Comenius Egyetem történelem professzoraként tevékenykedett. 1945-től a Comenius Egyetem rektora lett. 1946-ban a Szlovák Történeti Társaság egyik alapító tagja lett. Több fontos szlovák történeti könyvet jelentetett meg. 247 VÍGH KÁROLN
