Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
hogy ez alatt a két esztendő alatt, amit én ott töltöttem '36 és ’38 között, olyan szellemi poggyászra tettem szert, ami életem végéig elkísért engem. Mert ezt nem lehetett elfelejteni, ugye. Persze tanultunk is az idősebb generációtól: Elhatároztuk, hogy a magyar kisebbségi, szellemi életnek jelentős és idősebb képviselőit megkérdezzük, mi a véleményük arról, hogyha mi ezt az utat járjuk. Sorra elmentünk minden politikai színezetű pártnak az ottani jeles képviselőjéhez: Duka Zólyomi Norberttól Vass Lászlóig, beleértve Dzurányit, beleértve azokat, akik a különböző politikai irányzatok képviselői voltak, és érdekes módon mindegyik azt mondta nekünk, „csináljátok, próbáljátok meg, hátha sikerül nektek". De hát nem volt az olyan egyszerű dolog, és bármennyire is szerettük volna, hogy létrejöjjön az összefogás, ez nem sikerült, mert az események túlszárnyaltak bennünket. De voltak azért részeredményeink. Ilyen volt például 1937-ben a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, a CSMASZ Kassán tartott nagykongresszusa. Na, most ott az Eötvös Kör is képviseltette magát, én magam is küldött voltam, és az számomra azért is volt érdekes, mert akkor Kassán tanított Dobossy László, az ottani gimnáziumban. Vele kapcsolatba kerültünk, és nagyon hasznos tanácsokkal látott el bennünket a fellépésünkkel kapcsolatban, amit nem tudok elfelejteni, azóta is többször említettem neki. Nem tudom, hogy emlékszik-e erre, nyilvánvaló, hogy emlékszik rá, és mi ott fölléptünk egy olyan szélsőjobboldali veszély ellen, ami a CSMASZ-nak a jobbszárnyánál jelentkezett. Ahol egy teljesen németbarát irányzat bontakozott ki, de nem sikerült keresztülvinni az akaratukat. Nem tudtak egy olyan határozatot elfogadni, amit szerettek volna. Ez nekünk volt köszönhető, akik, habár kisebbségben voltunk, de olyan érveink voltak, hogy ezt figyelembe kellett venni, és ennek azért is volt jelentősége, hogy a CSMASZ-ról a szlovák vagy cseh szervezetek, vagy a történelem ne úgy emlékezzen meg, mint - mit tudom én - a nácizmusnak vagy a fasizmusnak valamiféle szervezetéről, amelyik ugye '38-ban így meg úgy viselkedett. A CSMASZ-nak akkor az elnöke Zombory György volt. Ő melyik irányzathoz tartozott? Azért említem a Zomborynak a nevét, mert aztán később, amikor ide átkerültünk, itt is létrejött egy Rákóczi Szövetség. A felvidékiek Rákóczi Szövetségét mi, egyetemisták hoztuk létre. Nem tudom, hogy ez ismert-e számodra? Na és ’39. március közepe kárpátaljai visszatérésével kapcsolatosan a Zomboryék azt hitték, hogy most eljött az ő idejük, és a Kárpátiában találkoztunk, jöttünk össze. És hát ott személy szerint az én fejemre is, meg akik ott voltunk, néhányunk fejére olvasta a Zombory, hogy ugye pedig most a németek segítségével jött vissza Kárpátalja. A Forrás milyen jellegű lap volt? A Forrás című lap inkább társadalomtudományi jellegű volt, de irodalmi publikációk is megjelentek benne a társadalomtudományi publikációkkal együtt. És azt lehet mondani, hogy akik abban publikáltak és akik az Eötvös Kört képviselték, képviseltük, azok azért elmondhatják magukról, hogy az eltelt évtizedek alatt nem követtek el olyat, amiért szégyenkezniük kellene saját maguk előtt, vagy egyáltalán. A lapnak két száma jelent meg, de aztán jött ’38 és vele egy új helyzet. Amikor ’36- ban Pozsonyba mentem, akkor volt egy őszi élményem, hogy nem csak nekem, az egyetemistáknak is reménytelen a helyzetünk. Ugyanis Pozsonyban fogadta Beneš a kisantant külügyminisztereit. A Carlton erkélyén álltak, és egy nagy tömeg üdvö-245 VIGH KÁROLY
