Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
sajtó is foglalkozott, hogy a Sarló delegációja fölment Masaryk elnökhöz és ebben az ügyben eljárt. Hát, ez akkor bejárta a csehszlovákiai magyar, és nem csak a magyar sajtót. Hát ezt még meg kellett, hogy említsem Losonc kapcsán. A losonci magyar és a szlovák társadalom között milyen volt a viszony? Hát, mondjuk, hivatalosan ez az 50-50 százalék volt az arány, de valójában nagyobb mértékben volt magyar ez a társadalom, mint szlovák. Én nem emlékszem olyan esetekre, jelenségekre, hogy a magyarok és szlovákok között feszültség állt volna fönt. Nem, is lehet ezt összehasonlítani a jelenlegi szlovákiai állapotokkal. Nem, nem voltak ekkora feszültségek. Szóval a humanizmus sokkal nagyobb mértékű volt, és ott Pozsonyban is voltak nagy társadalmi események, kulturális események, ahol ott lehetett látni a magyar és a szlovák értelmiségieket is. Ugyanaz megvolt nálunk is, és példának a zenei események iránt a szlovákság képviselői is ugyanúgy érdeklődtek, mint a magyarok. Hogy emlékszik vissza a cserkészszövetségre, melynek tagja volt? Igen. A cserkészet jelentőségét ismét csak Scherer Lajos munkája adta, aki rájött, hogy az iskolában a magyartanároktól mindent nem lehetett elvárni és megkapni. Még akkor se, ha egy Molnár Gyula jelentőségű ember a maximálist nyújtotta e téren. Scherer egy olyan kiegészítő jellegű szervezetbe terelt minket, amely a magyar öntudat nevelése, táplálása terén nagyon sokat jelentett számunkra. Magyar népdalokat énekeltünk, a magyar történelem különböző eseményeiről is gyakran esett szó. Példának okáért, hát sosem tudom elfelejteni a krasznahorkai táborozást. Én első gimnazista voltam, amikor elvittek minket a Krasznahorka várába is, és ott megmutatták nekünk, hogy mi is volt Krasznahorka jelentősége tulajdonképpen. Hát az a magyar történelemnek egy nagyon szép fejezete, és azt mindenki így emlegette, nem beszélve arról, hogy hát ott volt az a bizonyos találkozó Mécs Lászlóval is. Szóval ezeket nem tudjuk elfelejteni. Hasonló eset volt, amikor Garamszentbenedekre mentünk. És minden egyes nyári táborozás, ugye meg egyéb foglalkoztatás is a magyar cserkészetnél, azt célozta, azt eredményezte, hogy a magyar nemzeti öntudatot ébressze és fejlessze tovább. Ennek nagyon komoly szerepe volt a cserkészetnél. Azzal, hogy 1936-ban Pozsonyba került, egy új fejezet kezdődött az életében. Milyen világot talált Pozsonyban? Amikor Pozsonyba mentem, akkor azt gondoltam, hogy na hát én most tanulni fogok egyfelől, másfelől belevetem magam a sportéletbe. De arra nem gondoltam, hogy olyan intenzív és magas szintű szellemiséget találok ott a pozsonyi magyarság körében, mint amivel találkoztam. Először is volt a magyar egyetemistáknak egy érdekvédelmi szervezete, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre, röviden a MAKK. Az egyetemmel szemben volt a szervezet, úgyhogy egész közel állt egymáshoz a kettő, s általában az egyetemről egyenesen oda mentünk. Csak jellemzésképpen mondom, amikor '45 után Budapestre kerültem, s az ’50-es években a Rá kosi-rezsim ben megtalálták az én önéletírásomat, amelyben az volt, hogy én Pozsonyban a Magyar Akadémikusok Keresztény Körének voltam a tagja, akkor akadtak olyanok, (hadd ne mondjak neveket, ismert történészről van szó), akik ezt kifogásolták, hogy én egy ilyen kiérikofasiszta szervezetnek voltam a tagja, mint amilyen a MAKK. 243 VIGH KÁROLY
