Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
VÍGH KÁROLY 238 Losoncon szerepelt, hanem másutt is, és nemcsak Csehszlovákiában, hanem még külföldön is öregbítette a hírünket. Szóval a zenei élet különösképpen magas színvonalú volt. De hát a kulturális élet is. A '20-as években például Győry Dezső volt az ottani YMCA ifjúsági szervezetnek a titkára. A székházuk egy nagy épület, a legnagyobb épület volt Losoncon, Győry Dezsőnek voltak ott estjei, de másoknak is. Nagyon intenzív kulturális életet élt a város, és azt mondhatnám, hogy magasabb színvonalú volt a szlovákságnál. A szlovákság ellen nekem semmi kifogásom nem volt és nem lesz, de ez egy adottság volt, mert ugye általában azt lehet mondani, és ez nem csak Losoncra volt érvényes, hogy a polgárság körében fejlődik ki leginkább a kultúra. Összevetve más dél-szlovákiai városokkal, volt-e Losoncnak valamilyen egyedi, sajátos jelentősége? Losoncnak a jelentőségét azért is szeretném kiemelni, mert amikor az első Csehszlovákia után az ottani, oda szakadt szlovákiai magyarságnak saját lábára kellett állnia, önálló életet kellett élnie, nem utolsósorban szellemi tekintetben, akkor azt kell mondjam, hogy például az irodalmi élet Losoncon indult el országos jelentőséggel. Úgy, hogy ott a Simándy Pali bácsi kezdeményezésére, akihez csatlakozott Komlós Aladár és a Vozári Dezső227 is, megszervezték az irodalmi-kulturális életet. Ők nem csak a helybeli újságban, hanem a Kassai Napló ban is és másutt is hirdették, hogy létre kell hozni az önálló szlovákiai magyar kulturális életet. És ez a kezdeményezés Losoncról indult el, tőlük, a nevezettektől. Milyen formát találtak ki erre? Hát, egyszerűen megszervezték az irodalmi szervezeteket. És újságot adtak ki. Majd ott és a Kassai Naplóba és másutt is megjelentették ezeket a közleményeket, buzdító írásokat, melyek nyomán megindult a kulturális élet a magyarlakta városokban, Pozsonytól Kassáig. Pozsonyban és Kassán is jelentős számú magyar élt, de ez a kezdeményezés nem Pozsonyból és nem Kassáról indult ki, hanem történetesen Losoncról. Lehet, hogy ehhez olyan személyiségre volt szükség, mint amilyen a Simándy Pali bácsi, vagy Gombos Ferenc volt. Nem volt véletlen az sem, hogy 1930-ban a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Masaryk is megjelent ott Losoncon. Ez nem sok más felvidéki magyar városban történt meg. Úgy, ahogy mondod, nem sok felvidéki városban jelent meg, de előzetesen elment Madách sírjához és ott megkoszorúzta Madách sírját, Sztregován, egy kis magyar nyelvű beszéd keretében, ami nagy föltűnést keltett. Masaryk azért tudott magyarul, mert gyermekkorában rendszeresen a Balaton mellett üdült. Ezt ő megírta az önéletrajzi kötetében, úgyhogy amikor Alsósztregova után, a koszorúzás után megjelent Losoncon, ott több mint 10 magyar kulturális egyesület, 12 kulturá-227 Vozári Dezső (1904-1974): Költő, újságíró, műfordító. A szlovákiai magyar költészet egyik kiemelkedő személyisége. Első versei a Kassai Munkás ban jelentek meg. A két világháború között a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság szerkesztője. 1937-ben Győry Dezsővel megalapította a Magyar Demokrata írókört. 1943-ban a moszkvai rádió magyar műsorát szerkesztette. 1945 után Magyarországon élt.
