Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
Milyen volt a losonci magyar társadalmi élet akkoriban? A legszervezettebb az iparos-társadalom volt. Az iparegyletnek a székháza ma is ismert. S jellemző a Mečiar-féle Szlovákiára, hogy ezt most a szlovák iparosok akarták visszakövetelni maguknak, holott a magyar iparosegyletnek volt a székháza. Szóval, nagyon aktív társadalmi és kulturális életet éltünk ott. De ez nemcsak az iparosokra vonatkozik, hanem természetesen a középosztály más rétegeire is, nem utolsósorban az intelligenciára, mert nemcsak tanárok voltak ott, hanem nagyon neves ügyvédek, orvosok is, akik igényelték ezt a kulturális életet. Az első Csehszlovákiában két magyar színtársulat is volt, és máig őrzöm dokumentumaim között a nálunk gyakran vendégszereplő Faragó-színtársulat anyagait. Olyan színészei voltak, mint Biller Irén, vagy pedig későbbiek során Kiss Manyi, aki később átkerült Magyarországra. De ez vonatkozott a zeneművészekre is és más művészetekre is. Meg kell említenem a legismertebb lapunkat, a Losonci Hírlapot, amely nem az apámnál készült, hanem egy másik, az Engel Nyomdában. A lap mögött tulajdonképpen a két magyar ellenzéki párt állt, és annak a szerkesztője, Kövy Árpád224 református lelkész volt, akinek a fia Pápán most is él és a református közéletben jelentős szerepet játszik. Rajta kívül olyan nevezetes politikusok is éltek Losoncon mintSzilassy Béla, aki később, az első bécsi döntés után a magyar parlament tagja lett, és a református egyháznak ott jelentős személyisége, főgondnoka volt. Én a lányával együtt jártam elemi iskolába. Hány példányban jelent meg például a Losonci Hírlap, vagy az A Mi Lapunk? Hát, a nálunk készült lapokra való tekintettel én mindenképpen ezer példányon felülire emlékszem. Néhány ezer példányban jelentek annak ellenére, hogy ezek helyi lapok voltak, s az volt az érdekes, hogy ezeknek a lapoknak nem voltak anyagi problémáik. Megtudtak élni a megrendelésekből. Nem úgy, mint manapság ugye. Milyen egyéb magyar társadalmi szervezetek, egyesületek működésére emlékszik a két háború közötti Losoncon? Hát, voltak az egyházi jellegű szervezetek, s voltak a kifejezetten kulturális jellegű szervezetek. És ezek a kulturális szervezetek tartottak különböző rendezvényeket, ahol a magyar költészet, a magyar kultúra, de a magyar zeneirodalom jelesei is szerepet játszottak. A példának okáért hadd említsem meg, hogy Hubay Jenőnek volt egy kastélya Losonc mellett, és a losonci magyar társadalmi szervezetek felkérésére ő ott gyakran hangversenyt adott.225 Hubay, és az ő nagyon ismert hegedűművész tanítványa, akit úgy hívtak, hogy Losonczy Schweitzer Oszkár226 nemcsak 224 Kövy Árpád (1887-1947): Református lelkész, lapszerkesztő. 1914-től 1945-ig losonci lelkipásztor volt. A Losonci Hírlap szerkesztője. A helyi teológiai szemináriumban görög nyelvet tanított. 1945-ben Magyarországra telepítették át. 225 Hubay Jenő (1858-1937): Magyarországi zeneszerző, pedagógus, hegedűművész. Külföldi útjai során hegedűtanárként is dolgozott. 1919-1934 között a Zeneakadémia igazgatója volt. Főként szimfonikus műveket komponált, operákat írt. 226 Losonczy Schweitzer Oszkár (1890-1981): Zeneszerző, hegedűművész, karmester. Losonci származású, Budapesten tanulta Zeneakadémián. 1922-1925 között Losoncon a zeneiskola igazgatójaként dolgozott, megalapította a Losonci Filharmóniai Társaságot. Zenekarával Európa-szerte koncerteket adott, fiatal hegedűművészeket tanított. 237 VÍGH KÁROLY
