Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal

deztek maguknak Clevelandban, ahol 100-200 ezer magyar élt, én pedig mentem prédikálni. Volt ott három magyar templom, odamentem prédikálni, aztán előadásokat tartani. Erre egyszerre felfigyelt a clevelandi szlovákság is és a bencés szlovákság is, és akkor megkezdték ellenem az apátnál a fúrást, aki amerikai születésű szlovák volt. Ő nem volt rosszindulatú és tudta, hogy szerzetes vagyok és a gyerekek szerettek nagyon az iskolában, de aztán nem hagyták békén és megkezdték ellenem az aknamunkát. A második év végén az apát behívott és azt mondta, elismerem, hogy a legrendesebb szerzetesek közé tartozik és jó tanár és a diákjai is szeretik, de mi függünk a clevelandi szlovákság anyagi támogatásától, azok segítségével létesítettük az iskolát és egy gyönyörű hatalmas templomot, kénytelen vagyok felmondani magának. Ki lettem rúgva, másodszor a szlovákoknál, amit aztán nem bántam. Átkerültem New Yorkba, New York mellé, egy amerikai bencés iskolába, legalább diákok között voltam. Öt órám volt naponta és mind az öt óra elsős latin volt, a negyedik órán már nem tudtam, hogy mit és kiket tanítottam az előző órán. Aztán egy fafejű amerikai igazgató miatt onnan is elkerültem egy nagyon érdekes helyre, a híres Kavlinnak Kis Szent Teréz plébániájára, a Litvid külvárosába. Ő majdnem megbuktatta Rooseveltet, amikor Roosevelt pályázott az elnökségre, annak az ellenfele volt, aztán persze Roosevelt angol segítséggel őt elhallgattatta. Püspök lévén, amikor ő volt a szószéken vasárnap, azt mondták, hogy a New York-i taxisok is leálltak, nem vittek senkit, hallgatták a Kavlint. Ő a kemény kapitalizmus idejében szociális társadalmat hirdetett és leleplezte az angol befolyást és hatást. Ő vissza akarta tartani Amerikát a második világháborútól is. így aztán elhallgattatták őt. Mivel ő engedelmes pap volt, Rómán keresztül letiltották a politikai működésről. Vagonok jártak, külön vasutat és gyönyörű, nyolcszögű templomot épített, amely kétemeletes volt. Ezenkívül adott ki egy folyóiratot is, melynek témája a szociális igazságosság volt. Hát, amellett voltam két esztendeig, sokszor sétáltunk, és mesélt az amerikai titkokról. Aztán akkor voltunk már Amerikában hatan magyarok, mindegyik ilyen félig befogadott ember volt, vándorolt helyről helyre. Akkor határoztuk el, hogy saját alapításút kezdünk, ahol magunk rendelkezünk. Én a nyugatra vándoroltak között kerestem támogatókat és helyeket. És itt, Amerikában találkoztam egy olyan csoporttal, akik akartak bencéseket idehozni, mert még nem voltak Kaliforniában bencések, és egy iskolát akartak létesíteni. Ezek vezetője az egyik bank igazgatója volt, akinek a gépét Belgium felett még a háború alatt lelőtték. Ő pedig úgy ereszkedett le ejtőernyővel, hogy a híres marezzói bencés kolostornak a kertjében kötött ki, és amíg a németek ki nem mentek, addig a marezzói bencések őrizték őt. És akkor megfogadta, hogy ha visszatér Kaliforniába, letelepíti ott a bencéseket. Ment Angliába kérni bencéseket, azok éppen megkezdték egy új alapítást valahol Közép-Amerikában, illetve Amerikában. Nem tudtak neki embert adni, és akkor mondták neki, hogy itt van az egyik plébánián egy magyar bencés és öt társa, akik éppen iskolát szeretnének kezdeni. Találkozót szerveztek meg vele és megvolt az egyezség: a bankár fogja az anyagi támogatói kört mellénk állítani. De az érsek nehezen ment bele, mert akkor már rohamozták Amerikát a nyugatról ki üldözött szerzetesek. Mivel a bencések a legrégibb szerzetesek és magyarokról volt szó, hát megengedte, hogy letelepedjünk, de megmondta, hogy nem tud adni egy centet sem, csináljuk a magunk erejéből. És akkor összeadtuk, amink volt, valami húsz-huszonötezer dollár volt a megspórolt pénzünk. Az egyik társunk járta vasárnaponként autóval a környéket, mivel