Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
segédlelkész volt, ez pedig az úgynevezett „penénszula", ami San-Franciscótól terjed le délre, San Jóséig, elegáns, az egyik legszebb területe Kaliforniának, ott volt lelkész. Járta ezt a területet, s egy vasárnap délután látja egy kis tanyán, hogy eladó. Azonnal elkezdte az alkut, 85 ezer dollár, 17 holdnyi terület, s csak egy kis kétszobás, nagyon egyszerű farmerház volt rajta, amire megkötötte az egyezséget, 85 ezer dollárért 17 holdnyi területet kaptunk, és ez volt 1957 nyarán. És akkor úgy kezdtük el, igazán nyomorogva, igazán semmink sem volt, egynéhány öreg tölgyfán kívül, több száz éves volt az egyik legszebb, a leghatalmasabb tölgyfája a környéknek. Egy gyönyörű helyen, a tenger menti hegyvonulat alatt, amely az óceántól elválasztott bennünket és megvéd a rohamtól, mert az egy hideg óceán, Alaszkánál kezdődik, s tart le egészen Los Angelesig. Ott kezdődik a meleg tenger, Los Angeles alatt. Arról a részről jön mindig a hideg áramlat és a köd. De van egy gyönyörű fenyves, óriási fenyőkkel, hegyvonulat, ami elválaszt tőle. Az pedig mérsékli az egészet, a másik oldala a völgynek. Ott van ez a terület, ahol kezdtük 17 holddal, és megnyertük az amerikai környezetnek a támogatását. Ők akartak egy jó egyetemre előkészítő középiskolát. Európaiak voltunk, bencések, meg volt előre a bizalom bennük, hogy ezek, ha éppen akadozva is beszélnek, de hamar meg fognak tanulni angolul és jó iskolát csinálnak, így kezdődött, és harminc év alatt az ország egyik legszebb iskolája lett lelki szempontból. Mert ugyan azok is jók, praktikusak, szép épületek voltak, de mi kétszáz gyerekre szántuk és most van 50 holdnyi területünk, és akkor vettük a 17 holdat 85 ezer dollárért, ma egy holdért adnak ott egymillió dollárt. így az ő segítségükkel évről évre jöttek a diákok, új osztályterem, új internátus, ebédlő stb., és most már készen van három füves focipályánk és verseny-úszómedencénk, négy versenyteniszpályánk, ami csak kell egy amerikai középiskolának. De a végzet utolért bennünket annyiban, hogy öregedtünk, növekedett az iskola, nem bírtunk Pannonhalmával - nem lehetett még - semmi kapcsolatot fenntartani, még csak a remény sem csillant meg, hogy mi Pannonhalmára tudunk adni emberi segítséget, legalább kölcsönbe. Akkor még olyan volt a viszony az állam és egyház között. Kénytelenek voltunk kilépni a magyar kongregációból és átlépni az amerikai kongregációba, és egy apátság elvállalta a patronátusságot. így a mi fejünk egy keleti apátság apátja lett. 1975-ben kezdtük el. Jól kezdődött, kitűnő perjelünk volt, aztán egyre ment lejjebb, lejjebb, mert azoknak nem volt középiskolájuk, s olyan emberek jöttek, akinek nem volt középiskolai tapasztalatuk, nem volt érzékük a tinédzserekhez, a serdülőkori fiatalokhoz annyira, és bevezették az amerikai rendszert, noha éppen annak örültek, hogy mi vegyítettük az európai módszerrel az amerikait, és hát most lecsökkent a diákságunk is, ott van a gyönyörű iskola hatalmas területe, s nem tudjuk, hogy jövőre megnyitjuk-e az iskolát vagy nem. De közben ott magyar misszió létesült, az érsek engedélyt adott rá, hogy ez nem egyházközség, csak ilyen időszerű, alkalmi, én vagyok a lelkészük, és magyar központ is lett. Van egy magyar kulturális egyesület, amit létesítettünk, úgyhogy Magyarországról minden évben öt-hat előadó jön hozzánk, aztán magyar istentisztelet van, megtelik a kápolna magyarokkal, most már az újabb magyarokkal is, akik csak úgy jöttek Amerikába, hogy a jó életet keresik és most kezdik a magyarokat és a magyar templomot is keresni. Úgyhogy most ez az én fő foglalkozásom. Az iskolát otthagytam, amikor láttam, hogy az amerikai igazgatók, akik egyik a másik után buktak meg, nem abba az irányba vezetik az iskolát, ahogy mi elképzeltük. 229 HITES KRISTÓF
