Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
Gimnázium. Hatodik osztályosoktól kezdve. Hatodik, hetedik, nyolcadik, de azt hiszem, még ötödikesek is voltak. Leérettségiztettem őket mindvégig, de magyar iskola nem volt. Magyarok nem tanulhattak, hacsak be nem iratkoztak szlovák iskolába. Nem volt más megoldás, minthogy a másik oldalra, „Magyar-Komáromba" átköltöztek a mi civil tanáraink, és ott megnyitották a magyar iskolát. Ott nem volt magyar gimnázium, csak nálunk, az északi oldalon, a bencés gimnázium. De mind a két híd, a vasúti híd, meg a gyalogátkelő híd is le volt rombolva, csak hajóközlekedés volt „Magyar-Komárom", vagyis Dél-Komárom felé és csempészközlekedés. S nem volt más megoldás, minthogy viszem őket oda levizsgáztatni, hogy kapjanak hivatalos iskolai bizonyítványt. így fejlődött ki, hogy többé-kevésbé titokban tanítottuk őket, akkor még a szlovákok nem voltak annyira körültekintőek és beszervezettek, hogy a diákokkal való érintkezéseinket is megakadályozták volna. Tudták, hogy járnak a bencésekhez, bizonyára tudták, hogy mi tanítjuk is őket, de soha nem törődtek vele. Ellenben a kérdés a bizonyítvány volt. De hát ezek teljesen követték a cseh mintát, hogy „megtisztítani Csehszlovákiát a kisebbségtől”, a cseheknek megadták a győztes hatalmak az engedélyt a szudétanémetek kiüldözésére, kiszállítására. Azt hiszem, közismert, hogy hárommillió embert jóformán két-három nap alatt kitelepítették Csehországból, s ugyanezt akarták itt is végrehajtani. De a magyarokkal nem ment olyan könnyen, mert a győztes hatalmak a potsdami tárgyaláson ebbe nem mentek bele, az oroszok viszont belementek, hogy a magyarokat is éppúgy kiüldözzék. Az ő tervük az volt, hogy a felvidéki partizánháború során sikerül átjönniük a Kárpátokon és egyesülni a szlovák partizánokkal, s ezután a legelső cselekedetük az lesz, hogy az összes magyart áttelepítik Magyarországra. De aztán nem sikerült ez a kapcsolat. Mert közben leverték a partizánfelkelést. A partizánfelkelést leverték, a kapcsolat megszűnt. Ez mentette meg a felvidéki magyarságot a szudétanémetek sorsától. Akkor nem tudtak volna a nagyhatalmak beavatkozni, de amikor a háború befejeződött, jöttek az alkudozások Potsdamban. Az oroszok már megegyeztek Benešsel, aki évekkel előtte, két-három éve már Moszkvában megkötötte a szerződést.215 Benešnek a legnagyobb gazembersége, hogy a nyugati hatalmakat becsapta, azoknak a tanácsai ellenére külön tárgyalást folytatott vagy egyezséget kötött az oroszokkal, s már Moszkvában megígérte nekik Kárpátalja átadását, amiről nem is tudtak odahaza. Ajándékul, hogy az oroszok feltétlenül támogatják az ő céljait. Az ő egyik célja volt a magyaroknak a „kiürítése”. De Potsdamban ennek az amerikaiak határozottan ellene voltak. Tessék egyezkedni a magyarokkal, ha megtudnak egyezni a népcserében, a lakosságcserében, az mégis többé-kevésbé törvényes és humánus, azt nem akadályozzák meg. De ők sem bíztak ebben. Akkor munkaerőhiányból adódó kisegítés ürügye alatt körülvették a magyar falvakat. Saját szememmel láttam, UNRRA-autókkal, a szövetségesek által a cseheknek ajándékozott háborús teherautók körülvettek egy falut, kijelölték a legjobb gazdákat, adtak nekik három órát, négy órát, hogy összeszedjenek, amit tudnak, s vitték őket. Csehországba 45 ezret vittek át rabszolgaként. És ezt nem a csehek, hanem a szlovákok hajtották végre. Ez volt az egyik nagy érvágás közvetlen 223 215 Az interjúalany az 1943 decemberében megkötött csehszlovák-szovjet egyezményre utal. HITES KRISTÓF
