Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
Jaross Andor eltért ettől a vonaltól? Hát azért, mert ő a visszacsatolás után belekerült itt az anyaországi politikai életbe, és határozottan Imrédy-párti volt, amely erősen jobboldali párt volt. Maga Imrédy is ezt a jobboldali politikát képviselte. Jaross eléggé belement a zsidóellenes mozgalmakba is. Én azt hiszem, hogy már a helyi politikai légkör megfertőzte, vagy magával ragadta jobban, mint más felvidéki politikust. Ezen azért is csodálkozom, mert korábban ő is része volt a cseh demokratikus rendszernek... Igen. A komáromi bencés gimnáziumban se volt annyira vallási megkülönböztetés, hogy a zsidóknak szabad volt a szombat, volt valami hat vagy hét zsidó osztálytársam, próbáltuk is menteni őket. A reformátusok vasárnap az iskola egyik oldalán gyülekeztek és vonultak a református templomba, mi az iskola másik oldalán vonultunk a Szent András-templomba vasárnapi misére, ami kötelező volt. A prágai és a pozsonyi egyetem között volt-e valami érezhető különbség? Volt érezhető különbség. Kezdetben nem, mert Pozsonyban egy cseh szerzetes rendházban kaptam lakást ideiglenesen, aztán azokkal meg igazán nem volt semmi, csak ott laktam és étkeztem. Aztán átkerültem a ferencesekhez, Pozsony központjába, és a ferenceseknél laktam. Ott aztán már éreztem a ferencesek között is a szlovák-magyar ellentétet. Én nem kerültem velük ellentétbe, de nagyon éreztem a megkülönböztetést. Viszont Pozsonyban is nagyon élénk Prohászka Körünk volt és magyar kultúraklubunk, úgyhogy gyakran összejöttünk, és azt nem bántották. De az osztályban magában bizony rám a szlovákok nagyon ellenségesen néztek, mert magyar bencés, pannonhalmi, komáromi gimnáziumi vagyok. Aztán csehül kezdtem beszélni, és az jobban irritálta a szlovákokat, hogy én csehül beszélek a professzorral a szemináriumi órákon, Kolár professzorral, aki cseh volt, és könnyebben tudtam fordítani az íliászt, az Odüsszeiát, meg a latin szerzőket csehül, mint szlovákul. Egyébként megtanultak a magyar egyetemisták, a középiskolások szlovákul vagy csehül? Hogyne! A komáromi gimnáziumban volt szlovák, kötelező szlovák nyelv, és ki mennyire. Volt, aki két mondatot sem tudott kimondani. Egy szepességi származású tanár, Koval Béla volt a szlováktanárunk, aki szepességi magyar volt, elmagyarosodott szepességi volt, maga sem tudta, hogy németek az ősei, vagy a lengyelek. Eleinte még megtanultuk. Emlékszem rá, hogy a szlovák irodalmi órákon, volt szlovák irodalmi tankönyvünk, én szlovákul és nehézség nélkül betanultam a szlovák leckét és szlovákul feleltem. Általában azok, akik egyetemre akartak menni, még ha Prágába is, igyekeztek, hogy megtanuljanak annyit szlovákul, hogy nehézség nélkül kezdhessék meg az egyetemet. Pozsony akkor valóban mennyire tudott magyar központ lenni a Felvidéken? A magyar múlt miatt nagyon sok régi magyar család volt, régi pozsonyi magyar család, akiknek aktív közéletük volt, és a magyar egyetemisták is nagyon összetartottak, a prohászkások különösen. Ki volt a vezetőjük? 215 HITES KRISTÓF
