Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
HITES KRISTÓF 216 Nem volt kiemelkedő vezető az egyetemisták között. Azok akkor olyan baráti összejövetelek voltak, amik inkább egyenlőségi alapon működtek, de mint magyar vezető, aki kiemelkedett, már nem is tudom megmondani, ki volt Pozsonyban. Vájlok Sándor, ha jól emlékszem. Peéry Rezső és az író Szalatnai Rezső már idősebbek voltak, ők magyar demokratikus gondolkodású értelmiségiek a csehszlovákiai demokratikus berendezkedéshez alkalmazkodó baloldali irányzatú, de jó magyar vezetők voltak. Teológusok jártak prohászkás táborokba vagy részt vettek a falukutatásban? Sajnos én nem voltam részese ezeknek, mert mint teológus, főleg mint nagyszombati teológus, aztán prágai teológus koromban is az egész nyarat Pannonhalmán töltöttem. De a nem szerzetes teológusok természetesen jártak. Nagyobb és hatékonyabb szerepe volt a 113-as Jókai cserkészcsapat táborainak, annak is voltak főiskolás tagjai, ezek főleg cserkésztisztek, cserkészvezetői kiképzőtisztek voltak, úgyhogy azokkal nagyon jó kapcsolatom volt, és tudom, hogy a nyári kirándulások, Felvidéken keresztül-kasul vezetett túrák nagyon jó rendezvények voltak. Ezeken több cserkészcsapat is részt vett. A pozsonyi cserkészcsapat is nagyon jó, nagyon élénk magyar cserkészcsapat volt, s az érsekújvári és a komáromi magyar cserkészcsapat is. A pozsonyi egyetemi évei alatt érződött-e már a változás szele? Hogyne. Már az első esztendő, a 37-es esztendő nyugtalan esztendő volt. Akkor nyáron már megkezdődött a hitlerizmus Csehországgal való alkudozása. A szudétanémet kérdés megoldása után tudtuk, hogy mi következik. Már a müncheni egyezmény után, októberben annyira felforrósodott Dél-Szlovákiában a hangulat, hogy az októberi litániák (a Felvidéken meg Magyarországon is népszerűek voltak az esti litániák, ahol főleg a lorettói litánián mondták el a rózsafüzért) alkalmával zsúfolva voltak a templomok, mert hazafias hangulatú énekeket énekeltek, a Szent István-oltárra pedig ki merték tűzni a magyar zászlót. Ott robbant ki Komáromban igazában a magyar forradalmi hangulat. Egyszer valaki elkezdte az októberi litánián a Himnuszt, és vonultunk ki az utcára. A Szent András-templomból több ezer ember kiömlött a térre, a többiek csatlakoztak hozzá, ez volt az első, és amikor kitűztük a kokárdát. Attól kezdve mi magyar kokárdával jártunk. És akkor hová vonult a tömeg? A Nádor utca volt a fő felvonulási vonal, a Klapka térre. Mindig a Klapka téren voltak az ünnepélyek. És attól fogva kezdtek megismétlődni, de aztán amikor már a szlovákok és a csehek is egy kissé túl idegesek voltak, akkor kezdték megszüntetni a kokárdát, nem engedélyezték, le kellett venni, és a felvonulásokat is megszüntették, addig, amíg el nem kezdődött a magyar-csehszlovák tárgyalás, az már nem a csehekkel volt, az már Tiso körével, a szlovák küldöttséggel. A csehszlovákok ugyanis szlovákokat jelöltek ki a magyarokkal való tárgyalásra a határ kérdéséről, ami a komáromi megyeházán volt. Akkor forrósodott fel egészen a hangulat. Ott minden este tüntetés volt és minden este Himnusz-éneklés. A megyeházán voltak a tárgyalások, úgyhogy a szlovák küldöttség közvetlen közelről látta, hogy milyen jelszavak ezek, hogy Kassa a miénk! Pozsony a miénk! Nyitra a miénk! Ezzel vonultunk a megyeháza elé, és a másik oldalról jöttek át a magyar tárgyalók, mert ők hajón, nem a csehszlovák Komáromban tartózkodtak, hanem a Dunán hajóval jöt-
