Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
NV110Z ssoaos 20 tanulmányt, ami a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetében megtalálható. Ebben ezeket a kérdéseket részletesen taglaltam. Milyen következményei lettek ennek a kiterjedt feketekereskedelemnek a magyarokra nézve? Ezen az úton nagyon sokan meggazdagodtak. Voltak például olyan falvak - mint Tőzsér Árpádnak12 a hazája, Gömörpéterfalva -, amelyek az így szerzett jövedelemből épültek újjá. Jöttek a cseh katonák sorozni a lovakat. A legnagyobb lóvásár Feleden volt. Ezek mind Magyarországról bekerült lovak voltak, hamisított passzusokkal. Ilyenkor a finánc félrehúzódott és szemet hunyt, mert a katonaságnak kellett a ló. Nagyszerű vásárokat csináltak ottan a mi embereink, nagyon jól jártak. Ez keresetkiegészítés volt mindaddig, míg aztán nem szabályozták a mezőgazdasági termékek árát. Mikor 1937-ben bekövetkezett az a helyzet, hogy 150 korona volt egy mázsa búza, és 150 korona volt egy Bat'a-csizma, tehát egy csizma egy mázsa búza ára, ami régi gazdaságszabály volt a parasztság életében, ekkor egy viszonylagos gazdasági jólét következett be. Ezután jött 1937-ben a kiserődépítés, abban a magyar parasztok is részt vettek fogatokkal. Nagyon jól fizették őket. Ez már a háború előszeleként jelentkező kereseti forrás volt. Hogy nézett ki ez a kísérőd? Hát, kérem szépen, az 1930-as éveknek a közepe táján Csehszlovákia, Técsőtől egészen Szobig, a határ mentén egy katonai beton erődvonalrendszert épített ki. Ez védte volna Csehszlovákiát a Magyarország felől jövő támadásoktól. Hatalmas nagy beton bunkerokat építettek, amelyekbe 8-10 katona férhetett el. Több oldalról volt kilövőrésük, egymás elé lőhettek, így keresztezték egymást. Teljes fedezetet biztosítottak állítólag a bent lévő katonák részére. Mikor aztán erre komolyan rákerült a sor, a határon átszivárgó „rongyos gárdisták" - akik ilyen partizánféle magyarok voltak - az éjszakai órákban megkerülték ezeket az erődöket, fölmásztak a tetejérükre és egyetlen kézigránáttal ki tudták füstölni a bunkerben tartózkodókat. Mivel az építésükre óriási pénzeket fordítottak, a magyar lakosság jó kereseti lehetőséghez jutott általuk.13 Végül is szerencsére, mindez értelmetlen beruházás maradt. Teljesen értelmetlen. Mikor 1938-ban bejöttek a magyarok, szépen sorra fölrobbantották őket. Paulus Alajos egyik filmjében, a címe: „Rendezni végre közös dolgainkat”, szerepel egy ilyen erőd, és ott is azzal végződik a dolog, hogy a két nép barátságát azzal kell dokumentálni, hogy ezt az erődöt fölrobbantják a film végén. Visszatérve 1925-re, ismereteim szerint ez egy olyan év volt, amikor szinte egy láthatatlan rajtpisztoly eldördülésére talpra állt a felvidéki magyar ifjúsági mozgalom. Miért épp 1925-ben következett be ez a pillanat? Hát ez egy érdekes és értékelésre érett kérdés. Az én gimnáziumomból - Rimaszombatban - felettem jártak, azok még Pestre mentek. Mikor én 1925-ben 12 Tőzsér Árpád (1935): Kossuth-dQas szlovákiai magyar költő, irodalomkritikus, esszéíró, szerkesztő, pedagógus. 13 Dél-Szlovákiában a cseh országrészektől eltérően nagyrészt csak ún. könnyűerődök épültek. A rongyosgárdisták bevetésére viszont csupán Kárpátalja térségében került sor, a mai dél-szlovákiai határszakaszon nem.
