Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal

HITES KRISTÓF 208 Hogy tetszik visszaemlékezni a gyermekkorára? Csallóközi vagyok. A Csallóköznek majdnem a legaljáról, a Duna mellékéről, Csicsóról, ahol édesapám, aki mátyusföldi volt, Hlatkó néven 40 esztendeig volt igazgató-tanító, egy hosszú ideig osztatlan iskolában. Az ő kezén nőttem fel, egé­szen ötödik osztályos koromig, később egy évig magántanuló voltam, ugyancsak az ő kezén, meg egy áldott lelkű lelkész, Szőke esperes tanított latinra. így kerültem a komáromi bencés gimnáziumba. Az akkor már csehszlovák uralom és irányítás alatt volt, de színmagyar iskolaként a bencések tanítottak ott nagyrészt, meg magyarországi tanárok, akik mind a magyar nevelésnek voltak az elkötelezettjei. Kristóf atya hogy emlékszik vissza a trianoni határátrajzolásra? Emlékszem arra, hogy amikor az apám megkapta az első térképet az iskola szá­mára, kinyitotta, és majdnem szélütés érte, leejtette a kezéből, s döbbenten azt mondta: hogy lehet ez, hogy vehettek el ennyit tőlünk? Ez mindig bennem maradt és ott dolgozott a lelkemben, hogy bennünket mennyire megkárosítottak, és foko­zatosan jöttem rá aztán ennek a teljes történelmi valóságára. És ez végigkísért az egész életemen. A csailóközi magyarok ezt a tényt hogy érzékelték? Igazában nem voltak teljes tudatában, csak akkor, amikor a katonaság, a meg­szálló csehszlovák katonaság, amely egy szedett-vedett társaság volt, átvette a határőrséget, s azoknak építettek ott egy laktanyát, és onnan őrizték a Duna-határt Magyarország és Csehszlovákia között. A lakosságnak igazában ez volt az első kap­csolata Csehszlovákiával. Sokan közülük megtanultak magyarul, még be is háza­sodtak a faluba, úgyhogy aztán jöttek a kötelező csehszlovák ünnepek, és az első esztendőkben többeket lecsuktak a magyar himnusz elénekléséért, mert az tilos volt. A templomban ennek ellenére is elkezdték a magyar himnuszt énekelni. A következő dolog az volt, hogy lassanként tudatosították, hogy nem járhatnak át Magyarországra. Én először a középiskolai érettségi után léptem át a határt. A dunai hidat. Addig nem jártam a csonka Magyarország földjén. A komáromi bencés gimnáziumnak akkor nagyon jó híre voit. Hogy tudott ez a gim­názium fennmaradni, hiszen sok magyar iskolát bezártak? A csehszlovákok ebben a kérdésben többé-kevésbé tisztelték, megtartották a trianoni egyezmény pontjait. Nem szüntettek meg minden magyar iskolát, meg­hagytak több gimnáziumot. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy mi voltunk legközelebb az anyaországhoz és mint bencés gimnázium megmaradt a rendi összekötetésünk, továbbra is megmaradtunk a komáromi bencés székesegyház, megmaradta magyar kongregációnk is Pannonhalma részeként. Komáromon kívül Deákiban volt az ősi Árpád-kori bencés plébánia, ott volt a legnagyobb, több ezer holdnyi birtokunk a Mátyusföldön. Csallóközben ezen kívül Komáromfüss volt a miénk. Kristóf atya, hány évesen került a gimnáziumba és milyen légkör fogadta ott? Második osztályos koromban kerültem oda, s 8 évet végeztem ott, akkor lehet­tem 12 éves. Teljesen magyar légkör fogadott. A tanári kar azért óvatos volt, mert a bencések közül azokat, akik nem voltak felvidéki származásúak, hanem anyaor­szági származásúak voltak, a hatóságok fokozatosan kiutasították.

Next

/
Thumbnails
Contents