Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
A név a Nyitrán született Prohászka Ottokár194 püspök tevékenységének hatása 201 alatt került a mi mozgalmunk élére. Ezt a nevet nem én adtam, hanem Rády Elemér, mert abban az időben a modern, haladóbb gondolkodású katolicizmust Magyarországon Prohászka, Erdélyben Majláth püspök jelentette, a Felvidéken pedig ennek mindenekelőtt Fischer-Colbrie Ágost195 kassai püspök volt a szószólója. Az a Colbrie, aki elsőnek fordította le a Rerum IMovarum című pápai enciklikát, amelyik az egyház szociális tanítását tartalmazta. Ő volt az első, aki ilyen irányultságú munkásszervezeteket létesített a saját egyházmegyéjében. Az ő iskolájából került ki Pfeiffer Miklós és Rády Elemér is. A magyar katolicizmusnak egy haladó szociális, filozófiailag is modernebb irányzatát képviselte Prohászka. A szociális tanok hatására kezdtük el a munkástáborok szervezését, melyekbe az egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak a nyári munka keretében. A munkásifjúsági táborok szervezését Mécs László verse alapján a bennünk keletkezett felelősségérzet váltotta ki. Úgy éreztük, hogy a munkásfiatalokkal, az utcán lévő fiatalokkal törődni kell. A Vád és védbeszéd című költeményében Mécs írja le ezeknek a fiataloknak a helyzetét, és azt mondja, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős. Losoncon Meggyesi Sándorral összefogva 1934-ben létesítettük az első munkásifjúsági tábort, amely Losonc kezdeményezésére jött létre; de nemcsak Losoncról és környékéről, hanem még a nyugati területről is eljött egy-két munkásfiatal, akiknek költségét a város, az egyházközség vagy valamilyen szervezet vállalta. A munkásifjúsági táborok kéthetesek voltak. A táborban az egyetemi hallgatók közművelődési, filozófiai előadásokat, nyelvtanfolyamokat, szükség esetén helyesírási tanfolyamokat tartottak és még a tábortűzi énekek betanítását is vállalták. Mindig volt közöttünk teológus vagy pap. A kispapok a fiatalokkal beszélgetve lelki habitusuk ápolásával törődtek; voltak istentiszteletek, imák, de a legfontosabb mindenképpen a velük való beszélgetés volt a táborban. Öt ilyen tábort szerveztünk. Az elsőt Rozsnyón, aztán Geletneken (Hliník), Szklenón, majd Zánkán (Kárpátalján) - az ötödik nem jut eszembe. Varga Imre is vezetett két ilyen tábort. Itt megint fontos volt, hogy az egyetemi hallgatók munkásfiúkkal kerüljenek kapcsolatba. Tehát ne egy légüres térben éljünk, ne csak elvont entellektüel vitákat folytassunk, hanem a valóságban is találkozzunk a munkásfiatalokkal, ismerjük meg életüket. 40 vagy 50 év után, egy Kredenc nevű vegyeskereskedés tanonca - akivel, ha jól emlékszem, a Vasúti utcában találkoztam - a nyakamba borult és azt mondta: „Testvér - mert mindig úgy szólítottuk egymást -, tanár testvér, énnekem az életem legszebb élménye volt a tábor!” Ez az utcáról összeszedett fiatal fiú ezt követően egy kétezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze és boldogan hívott, hogy jöjjek és nézem meg. Tehát valami kis utóhatása mégis volt ezeknek a munkásfiatal táboroknak is. Laci bácsi, amikor visszajött Prágából, hova került, a magánélete hogyan alakult? 194 Prohászka Ottokár (1858-1927): Székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus fontos képviselője. 195 Fischer-Colbrie Ágost (1863-1925): Püspök, író, tanár. Teológiát tanult Bécsben, 1907-tól kassai megyéspüspök lett. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik szervezője volt. Főpásztori tevékenysége mellett a formálódó szlovákiai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt.o ÖNDÖCS LÁSZLÓ
