Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
GONDOCS LASZLO 200 Nem hatott ez bizonyos szempontból az akkori egyház érdekei ellen? De igen. Ez az összeütközés várható volt és jelentkezett is, mert az akkori hivatalos katolikus napilap, az Új Nemzedék, a kongresszust értékelve minket „vörösödé” jelzővel látott el, mivel elveink a katolikus berkekben elfogadhatatlanok voltak. Mindettől függetlenül mi ezt az álláspontot vallottuk, sürgettük. Már nem voltunk egyedül Magyarországon, mert akkor már itt is elindult egy szociális, és a faluszervezés vonalán is minket követő mozgolódás. Mi 1933-34-ben indítottuk a SZKIE- t. Kerkai páterék,193 a jezsuiták csak utánunk egy-két évvel kezdték a KÁLÓT szerveződést. A Katolikus Ifjak Országos Egyesülete, valamint az egyházmegyei szociális mozgalmak, ezek már mind a modern és haladó szociális eszmék mellett törtek lándzsát, jelentős szervezkedést és tömeget tudva maguk mögött. Tehát nem voltunk egyedül. De szellemi vonalon is ott volt már a Korunk Szava, Széchenyi György, aztán Pozsonyi László, illetve Aradi Zsolt lapja, tehát Magyarországon is jelentős keresztény szellemi felvonulás volt már a sajtóban is. Ez azonban még mindig nem volt elég átütőerő ahhoz, hogy egy forradalmi átalakulást indíthassanak el szociális vonalon, a magyarság érdekeit megőrizve. Erről az időről és tevékenységről ír Vida István A félbemaradt forradalom címmel. A Felvidéken induló munkához, szellemi tevékenységhez, a Prohászka Körök mozgalmához és a keresztény értelmiség itteni aktivitásához az anyaországban lényegében egy nemzeti középutas társaság is csatlakozott. Itt szépen végigkövethető az a vonal, amely a Prohászka Körökben indulva, a keresztény, nemzeti és népi érdekeket szem előtt tartva és hangsúlyozva a felvidéki magyarság tényleges igényeit, tehát a gazdasági és a kulturális felemelkedés szükségletét szem előtt tartva, szellemiségével az anyaország számára is ösztönző hatást gyakorolt. Ezt a célt ez a fiatal értelmiségi generáció jól választotta meg és jól szolgálta. Itt tért el tőlünk a Sarló a maga kommunista koncepciójával, de megmaradtak belőle azok, akik a népi, szociális vonalat követve igen értékes tényezői voltak a Sarló mozgalomnak és a mi munkánknak is. Ezekkel mi szorosan együttműködtünk, mert lapunkban, folyóiratunkban ők is rendszeresen publikáltak - köztük Dobossy Laci, Szalatnaiék és a többiek is. Nem maradt elszigetelt ez a munka, tehát nemcsak a felvidéki magyarságra korlátozódott. Kezdettől fogva megjelentek körünkben anyaországi egyetemi hallgatók és teológusok is, közöttük Czakó Gábor (nem az, aki most íróként szerepel), azután a piaristák, néhány bencés is, de eljött közénk Venczel Jóska, Kéki Béla Erdélyből, akik a Hitel és az erdélyi keresztény mozgalmak élén Márton Áron munkatársai voltak. Ők részt vettek nyári egyetemeinken, amelyeket később, Magyarországon is megtartottunk, pl. Esztergomban, de ők a felvidéki kongresszusainkon is megjelentek. Ez a kapcsolat nagyon fontos és szoros volt, abból a szempontból, hogy ők a mi munkánk tapasztalatai után érdeklődve otthon indítottak hasonló szervezkedést. Venczel Jóskáék Erdélyben lapot, folyóiratot is kiadtak, szervezeteket létesítettek. Ennek a munkának az 1945-ös esztendő vetett véget. A Prohászka-mozgalom, maga Prohászka személye milyen szellemi útravalót jelentett, hogyan befolyásolta a közéleti szerveződéseket? 193 Kerkai Jenő (1904-1970): Magyarországi jezsuita pap. Megszervezte a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testületét (KÁLÓT), amelynek elnöke lett.
