Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 176 áldás nem vállalása ellen. Vida Tivadar172 például egyszerűen nem oldozta fel a nős fiatal férfiakat, ha nem született gyerekük. Volt olyan pap, amelyik kínjában azt csinálta, hogy éjszaka, 12 órakor nyakába kerítette a malaclopóját, és végigjárta az utcákat, és megverte az ablakokat, amelyek mögött fiatal házasok háltak. Azok ugyanis mindig az ún. első szobában, az utcára nyíló ablakok mögött aludtak. Felverte őket, hogy csináljanak gyereket, mert ellenkező esetben várhatják az Isten büntetését. Aztán tovább osont. Nahát, ez volt az első nagy bűne a mi parasztságunknak, a gyerektelenség. S nemcsak volt, a ragály ma is egyre terjed, fokozódik, a baj egyre súlyosabb. A másik bűn, s ez nektek, mai fiataloknak talán furcsán hangzik, rettenetesen el volt terjedve az alsóbb rétegekben, a káromkodás. Sajnos, én is palóc vagyok, s tudom, milyen kegyetlenül és csúnyán káromkodnak a palócok. De ez mögött a káromkodás mögött is van valami. Mindegy, hogy valaki elfogadja-e túlvilág létét vagy nem, a káromkodás akkor is a szellemi értékek, a transzcendencia bemocskolását jelenti. A káromkodás nem önmagában való, aki káromkodik, a legfőbb jót, Istent minősíti le, gyalázza meg. A bűnök mindig csapatostul járnak: az ördög, ha talál egy tiszta helyet, akkor viszszatér a többi hét ördögért és heten jönnek vissza a tiszta helyet berondítani. A káromkodás az értékek összességének a meggyalázását jelenti, s ez akkor is így van, ha az illető nem tudja, mit cselekszik. Mert volt úgy, hogy..., az egyik pap mesélte, amikor megkérdezte a gyóntatószékben az öreg parasztot, káromkodott is, bátyám? Azt mondja neki az öreg: tetszik tudni, ezek a kurva állatok, ugye. Nem is tudta, hogy megint káromkodik. Szegénynek voltak mentségei, indokai, de a gyalázkodás akkor is gyalázkodás maradt. S én azt az értékgyalázást, ami a káromkodás mögött van, olyan szörnyű dolognak tartom, hogy még az öngyilkosságot is ezzel hozom összefüggésbe. Az öngyilkosokban ugyanis szintén mindig ott van mások lekezelése. Az öngyilkos meg akarja büntetni a többieket azért, mert őneki nem sikerült valami, vagy..., nem is tudom. No, hát nekem mint fiatal embernek, mint szerkesztőnek s mozgalmi embernek az volt a programom, a célom, hogy meg kell változtatnunk a magyar gondolkodást, az értékrendet, az erkölcsi rendet. A fatalizmus önpusztító eluralkodásának valamiképpen gátat kell vetni. Ezért nem lettem se szociáldemokrata, se kommunista, se szabadkőműves, hanem vállaltam a nevelés feladatát. Főleg a papok között, ahol rengeteg volt az úrhatnám ember, a hatalmaskodó, a paternalista. S rajtuk keresztül, közvetve a parasztságnak, a nemzet zömének az átnevelését is vállaltam így. S itt jön be a Szent lstván-i hagyomány. Vissza kellett térnünk a keresztény gyökerekhez, Szent Istvánhoz, Imréhez, Szent Lászlóhoz, Margithoz, Erzsébethez, mindez olyan gazdag erkölcsi hagyaték, amelyet alaposan sajnos még a katolikusok sem ismernek. Ez volt a mi felvidéki programunk, ezek voltak a mi feladataink. A visszacsatolásig tartó időszakban mennyire volt tehetőség magyarnak megmaradni Felvidéken? Nézd, aki magyar akart maradni, az magyar maradt, ez biztos. Kényszerítés nem volt. Azt ugyan különböző trükkökkel megcsinálták, hogy a magyar nyelvet 172 Vida Tivadar (1922-2012): Pap, kanonok. Ipolysági származású, Pozsonyban tanult és ott szentelték pappá 1945-ben. A háború után különböző szlovákiai településeken szolgált. A hatvanas évektől Magyarországon élt.
