Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 172 Munkatársunk volt Márton Áron, Mihelics Vid,165 Aradi Zsolt,166 Balia Borisz,167 Pozsonyi Anna,168 továbbá Majláth püspök és Csávossy Elemér, s voltak bőven szlovákok és csehek is. Felvidéken magyar püspökség nem volt. Ez a helyzet a katolikus ifjúsági mozgalom számára jelentett valamiféle magára hagyatottságot? Magunkrahagyatottságot egyáltalán nem jelentett, legfeljebb annyit, hogy bizonyos főpapi kívánalmaknak nem kellett eleget tennünk. Követeltük mi a püspökséget, de egyrészt a papok jelentős része így is velünk tartott, együtt dolgozott, működött velünk, megértett bennünket és segített nekünk. Mozgalmunknak tagja volt például az az egyházi irodalmi iskola is, amely Nagyszombatban alakult 1923-ban, az ottani magyar kispapok alakították meg, azzal a szándékkal, hogy amit nem kaphatnak meg Magyarországról vagy máshonnan, azt ők maguk fogják létrehozni. Támadták őket a hlinkás papok, de ők mindvégig tisztességesen kitartottak, és az iskola sok egykori tagja még ma is aktív. A „magunkrahagyatottságnak” tehát megvolt az az előnye, hogy minket hatalmi szóval semmire sem lehetett kényszeríteni. És szabadon kritizálhattuk a magyar katolicizmust is. Egy ankétünk címe például az volt (természetesen az Új Életről beszélek), hogy mit kívánnak a fiatal entellektüelek a papoktól? Nemzeti és természetesen emberi szempontból. Nekem egyik legfőbb törekvésem az volt, hogy fiatal hazai (értsd: felvidéki) toliforgatókat szólaltassak meg. Akkor kezdett írni a lapnak például Varga Imre, a statisztikus. Most jelenik meg neki állítólag egy könyve, itt, Budapesten, a Csallóközről. (Később ő lett az SZMKE vezető titkára. Ma már nagyon rossz egészségi állapotban van, nem ártana őt is megszólaltatni, hátha még tudna érdekes dolgokat mondani.) Akkor kezdett írni a lapunknak Vájlok Sándor, s nálunk indult Janics Kálmán is. Gondolom, ezt a nevet ismered. Igen, ismerem. De arra szeretném kérni, hogy az 1938 előtti és utáni évekről is beszéljen. Próbálja feleleveníteni az akkori érzéseit, véleményét az eseményekről. Hogyan látta akkor a saját helyzetüket Csehszlovákiában és később Magyarországon? Pfeiffer Miklós már 1936-ban, 37-ben megmondta: barátaim, vigyázzunk ezzel a revizionizmussal, mert Beneš Sztálin segítségével fog visszajönni. Mi 1938-tól kezdve kettészakadt emberek voltunk, mert a szívünk egyik csücskével örültünk, hogy magyarokként megint egy nagy lélegzetet vehettünk, hogy valami felszabadult bennünk, legalább pár évre. Tudtuk viszont, hogy a felszabadult légzés után borzalmak következnek. Engem nem lepett mega szlovákiai magyarok 1945 utáni kitoloncolása. 165 Mihelics Vid (1899-1968): Magyarországi szociológus, szerkesztő, politikus. Keresztényszocialista irányultság jellemezte. A Vigília, Új Ember, Hazánk és a Nemzeti Újság szerkesztője. 1946- ban a Demokrata Párt tagja, majd országgyűlési képviselője lett. 1948 után kiszorult a politikából, majd 1956-ban rövid időre újra bekapcsolódott abba. 166 Aradi Zsolt (1908-1963): Szerbiai szerkesztő. Budapesti jogi tanulmányait követően a Korunk Szava, az Új Kor és a Vigiiia szerkesztője, A Prohászka Társaság egyik alapító tagja. 167 Balia Borisz (1903-1992): Szerbiai egyetemi tanár, szerkesztő. Közgazdaságot tanult Budapesten. A Magyarság és az Új Magyarság szerkesztője. Gömbös Gyula egyik személyi titkára volt. 1945 után az USA-ban telepedett le. 168 Wimberger Pozsonyi Anna (1901-1992): író, költő, kritikus. Regényeket, verseket írt. Főleg pozsonyi lapokban publikált, mint a Híradó, Esti Újság. 1945 után Magyarországra költözött.
