Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével

VARGA IMRE 152 A bizalmatlanság és félelem miatt még az sem volt, hogy kinek mondja el, ami fáj, mert magam is nagyon sok olyat ismerek, akit még meg is vertek, azért mert nem volt hajlandó belépni a téeszbe. Azt hiszem, egy Tótkomlósra került újvári fiút, Kucsera Lajost, aki szembeszállt ezekkel a sztálinista módszerekkel, a börtönben verték halálra Rákosi pribékjei. Van-e még valamilyen kapcsolata a felvidékiekkel, vannak-e ott rokonok, visszajár-e még oda? Nagyon gyakran járok vissza, annál is inkább, mert Csallóközben számtalan rokonom él, unokatestvérem, anyámnak is kilenc testvére volt, apámnak is négy, tehát, az annyit jelent, hogy tizenhárom nagynénim, illetve nagybácsim utódai élnek szétszórva a Csallóközben és Felvidéken, Komáromban és környékén, Dunaszerdahelyen. Persze van sok olyan, akit nem ismerek, de van olyan is, akivel, hát, mondjunk, élénk a kapcsolatom. Van például Komáromban egy unokatestvé­rem, akinek a gyerekei is pedagógusok. Anyám Dunaszerdahelyen van eltemetve, tehát gyakran járunk oda is, és ilyenkor Komáromban szoktunk megszállni, így hát tudom, hogy pedagógiai vonalon elég sok sérelme van a magyarságnak, amiről értesülünk. Az unokatestvéremnek az unokái is magyar óvodába járnak, tehát nem estek áldozatául annak, hogy szlovákok lettek, de van olyan rokonom, akiről nem tudom, hogy micsoda már, hogy szlovák-e vagy magyar. Nemrégen jártam, mon­dom, az egyik unokatestvéremnél, aki az egyik ősi famíliának az utóda, most is Aranyosinak hívják és Nagylúcson él. A lánya, sajnos az én protekcióm révén végez­te el Pozsonyban a vegyészmérnöki diplomát, férjhez ment egy pozsonyi szlovák vegyészmérnökhöz és otthon már szlovákul beszélnek, s a gyerekeik ily módon már szlovákok lesznek, pedig olyan ősi csallóközi família, hogy párját ritkítja. Mert nekem a birtokomban van a családfájukról egy 1400-tól kezdődő leírás, tehát elég régi família, végig ott Nagylúcson szaporodtak és onnét szóródtak szét. Vagy van egy másik família, a szomszédban laktak, Petényi, őszintén nagyon régi csallóközi família. Tanítónő a lányuk, a Petényi Bözsike férjhez ment egy tóthoz tanítónő lévén és elhelyezték Egyházkarcsára a szlovák iskolába, az szlovákosította az egyházi magyar gyerekeket. Hát, aztán csodálkozott, hogy amikor találkoztunk, akkor erre rákérdeztem. Nem is volt hajlandó magyarul beszélni velem, csak szlovákul, de úgy látszik, hogy úgy a szívére vette, amit mondtam neki, hogy a férje is már megtanult jól magyarul, legutóbb mikor ott jártunk, már a férjével is magyarul beszéltem. Aranyosi Árpád, az egyik unokavérem, akiről beszéltem, Debrecenben végezte az Agrártudományi Egyetemet s mikor a katonaságtól leszerelt, internálták, elhur­colták, kifosztották, szóval nagyon keserves napokat élt meg, de viszont mikor ott a JRD148 megalakult, akkor az ottani községbeliek jól ismerték és tudták, hogy az szakképzett mezőgazdász, hát megválasztották ott a JRD elnökévé. Mint ilyen, azt mondta az embereknek, ide hallgassatok most jól, mert idetelepítettek a nagybir­tokra elég sok idegent, mi ezzel ne foglalkozzunk, ezek csinálják azt, amit akarunk, de most a mi JRD-nk, mi magunknak dolgozunk, és ez olyan lesz, hogy megélhe­tünk belőle, vagy olyannak kell lenni, hogy élhessünk belőle. Azóta egészen újjá­épült Nagylúcs, sok emeletes ház, autó, automata mosógép, színes tévé és nem 148 Az egységes földműves-szövetkezet szlovák nyelvű megfelelőjének a rövidítése.

Next

/
Thumbnails
Contents