Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN 14 Szeretném kérni, hogy pályájának indulása kapcsán mondjon valamit a családi háttérről is! Visszaemlékezve az elmúlt 84 esztendőre, bátran mondhatom, hogy középeurópai ember vagyok, aki végigélte a 20. század egész történelmét az elejétől egészen napjainkig. 1906-ban születtem - érdekes családból. Az édesapám Hajdúságból jött a Felvidékre, mint jogász - bíró volt: járásbíró. Tehát értelmiségi, polgári származású ember: Ady-fajta, kurta nemes családból származott. Az édesanyám különös jelenség, mert egyik ágon francia származású volt. Ősei, a Fornetek számtalan orvostudóst adtak a világnak, így egy híres professzort is a debreceni egyetemnek. A másik ágon a nagyapám marosvásárhelyi származású vasúti mérnök volt. Oldalági rokona édesanyámnak az a Vécsey család volt, amelyből származott Vécsey Károly, az aradi vértanú, akinek az emlékét ereklyeként őriztük, a feledi „Öregházban”, amit édesanyám - birtok nélkül - a Vécseyektől örökölt. Ebben a házban nevelkedtem, és itt laktam családostól 1949-ig, amikor családommal együtt az áttelepítés sorsára kerültünk. Ebben az időszakban, 1949-ig átéltem mindazt, amit átélt az itt élő kisebbségi magyarság. Feleden kezdtem iskolába járni. Fejem fölött az iskolában még a Ferenc Józsefkép függött, amikor 1919-ben váratlanul bevonultak a faluba a csehszlovák csapatok. A színtiszta magyar nemzetiségű faluban nem volt tolmács, aki szlovákul tudott volna. Édesanyám vállalta a tolmácsolást német nyelven. Átéltem a magyar vörös hadsereg és a csehszlovák katonaság harcait. Községünk a két rajvonal közé került. Ekkor kerültem életemben először a háború közelébe, szüleimmel és a falu népével pincében laktunk. Közben a vörös hadsereggel elszöktem hazulról egy kicsit háborút próbálni, mint 13 éves gyerek, a falusi gyerekekkel együtt egészen Rimabányáig vonultunk. Segítettünk lőszerládát hordani. Ott találkoztam Karikás Frigyessel,1 aki egy láda tetején állva Ady híres versét szavalta el a katonáknak: „Fölszállott a páva, a vármegye házára”. Akkor hallottam életemben először Adyverset. Édesapám azonban utánunk jött a „frontra” és az egész gyerektársaságot hazahozta a faluba. Ezt követően szomorú napok jöttek ránk. Kun Béla visszarendelte a magyar csapatokat, és utánuk újból visszajöttek a falunkba a csehszlovák katonák. Falum és vidékem színmagyar lakosságával ekkor csatolódott Csehszlovákiához. Középiskoláimnak az első két esztendejét ugyan még a régi Osztrák-Magyar Monarchiában a pozsonyi evangélikus líceumban végeztem el, de mivel államjogi változások következtek be, a további hat esztendőt már a magyartannyelvű rimaszombati egyesület protestáns főgimnáziumban végeztem el. itt mint fiatal gyerek nagyon komoly barátságba kerültem Győry Dezsővel.2 Ugyanis Győry Dezsőnek az édesapja tanított minket, és így bejártam az édesapjának a házába, akinek a valódi neve Wallentinyi volt. Én szállítottam neki a magyar dolgozatokat. Ott ismerkedtem meg Dodóval - így neveztük Győry Dezsőt magunk között -, aki már ismert költő volt és próbálta fölkarolni a fiatalságot, bekapcsolódott pl. az akkori cserkészmozgalomba is. 1 Karikás Frigyes (1891-1938): Magyarországi író és műfordító. Miután hazatért moszkvai hadifogságából, a Tanácsköztársaságban vöröskatona. Később Bécsbe szökött, majd Moszkvába. 1932- ben, miután hazatért Magyarországra, elítélték. 1932-ben Moszkvába költözött. 2 Győry Dezső (1900-1974): (Cseh(szlovákiai magyar író, költő és publicista. A Kassai Napló, majd 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének a felelős szerkesztője. 1933 és 1938 között a Magyar Újság szerkesztője.
