Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 142 sértőnek tartotta magára nézve. Ez valami ösztönös dolog volt bennünk, féltünk tőle, mert látni, sejteni lehetett, hogy ez az agresszív magatartás nem fog jóra vezetni. Szóval feloszlattak bennünket, és közölték velem, hogy hagyjam abba és ne járjam a falukat. Ezt követően bevonultam katonának, s attól kezdve állandóan katona voltam és nem is tudtam látogatni azSZMKE-t, mert elmentem volna ennek dacára, mert kíváncsi voltam, hogy a falvakban hogy reagálnak a betiltásra. Politikailag sodródtunk mindig a baj felé, a katasztrófa felé, pláne amikor már a nyilasok vették át aztán az uralmat. Akkor már itt Pesten is érződött ez a dolog, itt voltam katona. Schubert Tódor és Révai sem tudtak foglalkozni az SZMKE-vel, nem próbáltak a nyilasokkal szemben hadakozni. De időben ezt megelőzően jöttek a 38-as idők, amikor jött a bécsi döntés, még arról egy pár szót. A bécsi döntéskor már mondom, ott készen volt a Garam völgye, bizonyíték volt a 38-ban megrendezett lévai János vitéz, melyen 40 000 magyar tüntetőleg vett részt s nézte meg a János vitéz előadását.145 Az is annyira meglepően sok lett, hirtelen nem tudtunk mit kezdeni az óriási tömeggel, és a vége az lett, hogy ez az SZMKE-nek egy váratlan elismerést szerzett. Nagyon jól sikerült, minden kérkedés nélkül mondhatom, hogy nagyon jól sikerült a lévai János vitéz előadás, és több lett az eredménye, mint amit sejtettünk, anyagilag, meg erkölcsileg is. A katonaságot szerencsésen átvészeltem, hadikórházban szolgáltam, ahol szerencsére jó parancsnokom volt, kaptam egy nyílt parancsot, amivel oda mentem, ahová akartam. Egyszerűen otthagytam a magyar hadsereget, és elmentem haza, Dunaszerdahelyre, először Lévára, de ott a nyilasok agyonlőttek valamilyen katonaszökevényt és rátettek egy táblát, hogy így jár minden katonaszökevény, és megijedtem mint katonaszökevény, ezért fogtam magam és elmentem Szerdahelyre a szülői házhoz. Gondoltam, ott mégiscsak jobban meg tudom húzni magam. Hát, egy darabig, karácsonyig ott voltam, és karácsonykor hallgatván a Kossuth adót, fotelba szerelt rádiót, hát, hallom, hogy Budapestet körülvette, körülfogta az orosz hadsereg és órák kérdése, hogy felszabadul. Mondom a szüleimnek, ha ez órák kérdése, mikorra én Pestre érek, akkorra már ott rend lesz, s így neki is indultam. Komáromban a hídról lejövet tapasztaltam, hogy a német hadsereg hogy omlik össze. Teherautók, lovas kocsitól kezdve motorbicikliig ömlött visszafelé, Bécs felé a német hadsereg megmaradt része. A hídlejárattal szemben egy német tábornok pisztollyal állt az út közepén, ordított, hogy lelövi azt a német katonát, aki megfutamodik. Ott mellettem megállt egy szerelőkocsi, a végén volt egy satu, meg szerelőszerszámok. Annak a sofőré kezdett vitatkozni azzal a tábornokkal, hogy Hitlertől kapta a parancsot, hogy menjen be Pestre. Amit a Führer neki mondott, az szent, aki ezt megakadályozza, annak vele gyűlik meg a baja. Hát a tábornok is megijedt, hogy ez valami megszállott hitlerista ember, azt mondja, hát menj, majd visszajössz, nem tudsz bemenni. Gondoltam, hogy hát ha ez bemegy Pestre, akkor én is elmegyek ezzel a némettel, felültem az autó hátsó szerelőpadkájára és elindultunk. A német nem is vette észre? A német nem vette észre, vitt engem, vitt egészen Nyergesújfaluig, ott már olyan sűrűén jöttek a német tankok, meg lőttek, szóltak az aknák, hogy én gondoltam 145 1938 augusztusában a Lévai Szabadtéri Játékokon három napon egymás után került bemutatásra a János vitéz című daljáték.
