Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
egy csomó, nagyon sok, morva, cseh és szlovák telepest, no meg exponált cseh politikusoknak adogatták el a földeket, akkor ezekkel semmiféle kapcsolatot nem tartottak a helyiek úgy általában. Egymás mellett laktak, de még azt sem tudták, hogy hogy hívják azt a cseh telepes embert a szomszédban. Még csak nem is köszöntek egymásnak, egyszerűen nem vettek tudomást az idegenekről. De ennek ellenére pl. van most is Budapesten olyan telepes gyerek, aki már itt végezte Pesten az orvosit és itt orvos lett, de a testvére meg az apja még él, és viszszakapta ott a földbirtokát, s cseh telepesként máig ott díszeleg Szerdahelyen, és mindenki tudja róla, hogy a fia itt van Pesten orvosként. Mára már befogadták, nincs semmi baja, kapja a rendes fizetést, beosztása van, nincs semmi ilyen ellentét. De mikor Lévára kerültem titkárnak, akkor a lévai járási csendőrparancsnoknál azt éreztem, hogy kicsit ferde szemmel néz rám, mindig ilyen gyanús lényt lát bennem. Különösen akkor romlott meg a viszony, amikor egy Bezó Erzsébet nevű tanítónő a Garam melletti községből bejött oda Lévára és elmondta, hogy képzeljem el, hogy mi történt, SZMKE-gyűlésre gyülekeztek a pozbaiak, mert ott minden héten volt SZMKE-ülés, és a csendőrök ott álltak az ajtóban és mindenkit felírtak, hogy ki jön be, így ijesztgették az embereket. Akkor már én be voltam oltva politikai nedűvel, felvettem a telefont, s az esettel kapcsolatban felhívtam a pozbai pártirodát, ők mondták, hogy próbáljam meg felhívni a prágai parlamenti irodát, ott is volt egy ilyen irodája a magyaroknak. Felhívtam és elmondtam, hogy mi történt, hogy hogyan akadályozza a csendőrség a magyar kultúra terjesztését, ezt jegyzőkönyvbe vették és még aznap interpelláltak a magyar képviselők, mivel éppen parlamenti ülés volt, interpelláltak a parlamenti ülésen az eset kapcsán. Egyszer csak megjelenik az egyik pozbai csendőr, hogy ki jelentette föl őket a belügyminiszternél? Mondtam, miért, mit csináltak? Odaálltak az állami iskola elé és felírták, hogy ki megy be. Hát, ezt én jelentettem, mit szól hozzá: én jelentettem. Azt mondja, mert a Belügyminisztériumtól Pozsonyból, aztán valamilyen országos parancsnokságtól kaptak egy ukázt, hogy mind a hármukat azonnali hatállyal leváltották. Leváltották a három pozbai csendőrt, aki ott felírta őket. Úgyhogy ilyen tekintélyem is volt. El tudván intézni, hogy leváltják a csendőröket. Ilyen jól működött ez a képviselői rendszer? Kezdettől fogva, ezt egyébként valamelyik írásomban le is írtam részletesen, minden párt végzett. A két magyar párt volt a magyarságot képviselő, hivatalosan képviselő egyetlen intézmény. Bárkit, bármilyen sérelem ért, mindenki mindig jött a párthoz. Érdekes hogy először az első években, a 20-as években a passzív rezisztencia volt a divat, senki nem csinált semmit, az értelmiségi emberek mind idejöttek Pestre tanulni, egy csomó olyan embert ismerek én még most is, meg ismertem régebben is, aki itt, Budapesten végezte az egyetemet és ott újra kellett vizsgázni aztán. Sokan mentek a prágai vagy a pozsonyi egyetemre is. Szóval ez volt a semmittevés ideológiája, nem berendezkedni, nem részt venni az új csehszlovák államapparátus semmiféle kezdeményezésében, ez volt a tudatos jelszó, nem részt venni, passzívnak maradni, a teljes passzivitásban kivárni, és nem csinált senki semmit. Kivéve a politikusokat, Szüllő Gézáék gyűjtögették a sérelmeket. S nagyon örültek, hogyha valahonnan egy sérelemről vehettek tudomást, amit aztán fel lehetett fújni, lehetett nagydobra verni. Úgyhogy tulajdonképpen úgy kezdődött a szervezkedés, hogy a politikusaink mindinkább támaszkodni kezdtek a helyi csoportokra és 133 VARGA IMRE
